9.-10. Fejezet

 

Kilencedik fejezet

 

LAUREN

Fordította: BaBett

 

A nap hátralévő része úgy telik el, hogy semmi sem történik.

Aznap este, mielőtt elmegyek, előveszek négy darab ragasztószalagot,félbehajtom őket, és az egér alá ragasztom.

Ezt kapd ki, seggfej. Rámeredek a redőnyön keresztül, de ő nem lát engem.

Mielőtt hazamegyek, küldök neki egy e-mailt, hogy csak úgy tudassam vele, hogy elmegyek.

Még mindig kurvára zavarban vagyok. Az egész irodaarról beszélt, hogy az új asszisztensnő pornót nézett az asztalánála munkanap kezdete előtt.

Steven még csak nem is köszönt nekem, amikor megláttam őt a konyhában; csak intett, és lenézett, miközben kisietett.

Mire hazaérek, már majdnem sírva fakadok. Az egyetlen, ami visszatartja a könnyeimet, az a düh, amit érzek. A tervezettnél sokkal erősebben csapom be a kocsimajtaját. Beviharzok a házba,és becsapom magam mögött az ajtót is.

Kaleigh az első, aki kijön a konyhából, hogy üdvözöljönengem. Az arckifejezésem láttán visszarohan a szobába,és egy teli pohár borral tér vissza a konyhába. Kilötyöga pohár peremén, ahogy hozzám siet.

Gyorsan és mosolyogva nyújtja át. – Akarsz róla beszélni?

Megiszom a pohár felét, mielőtt válaszolnék neki. – Pornóvírust tett a számítógépemre– mondom, miközben a kanapéhoz sétálok,és ledobom magam rá.

Leül mellém. – Hogy érted azt, hogy pornóvírus?

– Mármint akkor, amikor ma reggel bekapcsoltam a számítógépemet,pornó jelent meg a gépemen.– Kaleigh elkezdnevetni, de én megfordulok, és dühösen ránézek. – Ne merészelj nevetni! Megalázó volt. Mintha ez még nem lett volna elég rossz, a képernyőlefagyott, de a hang bömbölt. Mielőtt mégbármit is csináltam volna, a nyögés és nyögdécselés már az egész irodában hallatszott. "Ó, basszatok meg keményebben! Grrr!" – Letettem az üres poharamat, miután kiürítettem. A karjaim csapkodnakkörülöttem, ahogy folytatom a történetemet. – Ó, és ne feledkezzünk meg a meleg pornóról. Igen, persze, ekkorfagyott le a képernyő,amikor az egyik fickó farkafélig a másikban volt.

– Nagy volt?

Hitetlenkedve nézek rá. – Mi a fenét számít ez?– Felemelem a kezem a magasba. – És hol vannak a gyerekeim?

A kezével int a levegőben. – A szomszédban játszanak.Egy óra múlva focizni fogsz, úgyhogy menj, öltözz át.Hacsak nem akarsz így megjelenni, és nyilatkozatot tenni.

– Kibaszott pornó az egész számítógépemen. Nem hiszem el, hogy ilyet tesz.

– Te tettél hashajtót a kólájába.

Nem hagyom, hogy befejezze, mielőtt rábökök, és azt sziszegem:

– Nem mondhatod el senkinek. Megígérted.

Ujjaival összezárja az ajkait. – Rendben. Most pedig megyek átöltözni, és irány a foci, aholremélem, hogy semmi más nem megy rosszul.

– Mi lehet a rosszabb annál, hogy a munkatársaid azt hiszik, hogy magadhoz nyúltál munka közben? Remélem, megmostad a kezedutána.

– Nem nyúltam magamhoz a kibaszott munkahelyemen, te hülye! Játszottaszámítógépemmel, és a barom kidobta az összes Post-it cetlimet.

Kaleigh megrázta a fejét. – Az a seggfej – ért egyet, amikor kinyílik az ajtó, és a gyerekekberohannak.

– Ki az a seggfej, Kay néni?– kérdezi Rachel, miközbenfelmászik az ölembe, és az orrát az enyémhez dörgöli. Megragadom az aprócskaarcát, a kezembe veszem, és megcsókolom az orrát. – Ne mondd, hogy seggfej!

Gabe odalép hozzám, és megpuszil. – Anya,harminc perc múlva indulnunk kell. Apa azt mondja, lehet, hogy ma este megnézi a meccset – mondja, és felszalad az emeletre átöltözni.

– Oké, változott a terv, neked nem kell átöltöznöd– mondja Kaleigh.– Mutasd meg neki, mit hagy ki.

Már majdnem jobban érzem magam, amikor a telefonom megcsörren az értesítés.

Látom, hogy Austin küldött egy sms-t.

 

Holnap, amikor bejössz, mielőtt elkezdenéd a pornószörfölésed, szeretném, ha felvennéd a csomagomat a tisztítóból. Megosztom veled a címet. Szükségem van azokra a ruhákra a marketing céges megbeszélésen holnap délután.

 

Nem nézek pornót a munkahelyemen.

 

Én nem így gondolom. Valójában, JP is másképp gondolja.

 

Ilyenkor legszívesebben fognám a telefonom ésátgázolnék rajta. Valójában én őt akarom elütni. Elölről és hátulról.

Csak a móka kedvéért.

Nem volt lehetőségem válaszolni, mert Gabe leszaladta cipőjét a vállán átvetve, az állvédője rajta van, de nem tépőzárazta be a tetején. Az egyenruhája majdnem rajta van.

– Mennünk kell, ha időben oda akarunk érni – sürget, a hűtőhöz megy, és kivesz egy sajtos rudat és egyalmát a pultról.

Kaleigh-re nézek. – Jössz?– Felállok, és megragadok egy másik almát és egy sajtrudat Rachelnek.

– A világért sem hagynám ki a játékát – mondja Kaleigh, miközben felkapja a jógaszőnyegét. – Jógázhatnék, amíg ő játszik.– Rachel bejön a szobába, és izgatottan tapsol.

– Én is hozom a szőnyegemet, Kay néni. Csinálhatnánkkutyapózban?– Ráköpöm a vizet a pultra.

Kaleigh felnevet és lehajol, leguggolRachel elé. – Lefelé néző kutya, édesem, nem kutyapóz.Az majd akkor lesz, ha idősebb leszel.

Elkeseredésemben lecsapom a poharat. – Kaleigh, ha nem hagyod ezt abba,nem csak tehéntejet fogsz inni, hanem egy hamburgert is hozzád vágok.

Rachel felkacag. – Gabe, ha majd idősebbek leszünk, akkor csinálhatjuk a kutyapózt! – énekli, miközben kisétál az ajtón, hogy a kocsihoz menjen.

Kaleigh-re pillantok, aki a sarokba görnyedve a hasát fogva nevet.

– Ha ezt megismétliJake-nek, megöllek– mutatok rá, miközben kisétálok az ajtón. Követ a kocsihoz, még mindig nevetve.

Amikor beszállok a kocsiba, Rachel megkér, hogy tegyem be aJégvarázst,aztán Gabe könyörög, hogy tegyek be bármit, amit csak akarok, csak ne a Jégvarázst. Egész úton morog és nyögdécsel még tíz perccel indulás után is, amikor már majdnem kiugrottam a kocsiból a szembejövő forgalomba.

Amikor behajtunk a pálya melletti parkolóba, látom, hogyJake már ott van. Kaleigh-re nézek, és azt mormolomaz orrom alatt, hogy majd, ha piros hó esik.

Mindannyian kiszállunk a kocsiból, és Rachel odarohan hozzá, és a karjaival hadonászik mindenfelé. – Apu, apu, apu!– sikoltozik, mielőtt a férfi lehajolna és felkapná a lányát a karjaiba.

Gabe odarohan hozzájuk, és szintén oldalára öleli őt.

Jake egyik kezét a vállára kulcsolja, és megszorítjaés megcsókolja a homlokát.

Nem állok oda, hogy hallgassam a beszélgetésüket; ehelyettkinyitom a csomagtartót, és kiveszem a két fociszékünket. Odasétáloka pálya azon oldalához, ahol a lelátók vannak. Köszönöknéhány embernek, de nem igazán veszem fel a szemkontaktustsenkivel. Ma egyszerűen nincs kedvem a csevegéshez.

A telefona kezemben zümmög megint, miközben kinyitoma széket, majd még egyszer, amikor leülök.

 

Megkaptad a címet?

Megkaptad az üzenetet?

Hol vagy? Miért nem válaszoltál?

 

Nincs időm válaszolni, mielőtt jön egy másik.

 

Pornót nézel?

 

Hátrahajtom a fejem és visszaírok.

 

Igen, és zavarsz.

Megnyomom a küldés gombot, felnézek, és látom, hogy Jake a kocsijának dől, és a telefonján gépel. Aztán a telefonomújra zümmög.

 

Jézusom, abbahagyod valaha is?

Forgatom a szemem, keresztbe teszem a lábam, és odanézek, és látomKaleigh-t és Rachelt, ahogy lehajolnak.

 

Nem! Hagyj békén! Megkaptam az üzenetet. Majd elhozom a ruháidat. Azt hiszem, meg tudom oldani.

 

A telefont a pohártartóba teszem, amint elkezdődik a játék. Tapsolok, amikor a gyerekek berohannak a pályára, és azt kiabálom: – Hajrá, Gabe,gyerünk!

Nem sokáig vagyok egyedül, mire Jake leül az üres székre mellettem.

– Jól nézel ki, Laur– mondja, a becenevemet használva, amit még akkor adott, amikor még házasok voltunk.

– Aha –csak ennyit mondok, mert a telefonom újra megszólal.Háromszor, aztán négyszer. Felveszem, és gyorsan elolvasom.

 

Mikorra érsz be?

Szükségem van rá délben!!!

Találkozóm van a fejlesztővel a klubból, ami három hét múlva nyitja meg kapuit.

Ott leszel?

 

Felnyögök és visszaírok.

 

Nem dolgozom most, ezért nem számít, hogy hol vagyok, mit csinálok, vagy kivel csinálom, mert eznem rád tartozik. Holnap nyolckor találkozunk!

 

Ránézek a telefonra, látom, hogy a buborék feljön ahárom ponttal. Várok. Kialszik, aztán visszajön, aztán megint kialszikújra. Aztán jön a szöveg.

 

Kivelvagy? Azt hittem, elváltál.

 

Kikapcsolom a telefont, hogy ne válaszoljak, és ne tudjam, hogy őválaszol.

– És milyen érzés újra munkába állni?– kérdezi Jake, majd kinyit egy üveg vizet és megissza.

– Jake, kedvesnek kell lennem hozzád a gyerekek előtt, hogy őkne higgyék, hogy egy megkeseredett ribanc vagyok. De amikor csak ketten vagyunk– mutatok rá, majd magamra –, nem kell kedvesnek lennem hozzád.Szóval, ha nem bánod, akkor eltekintek a kis beszélgetéstől. És nem, nem akarok a napomról, a munkámról beszélni, hogy jól vagyok-e, hogy van-erandim, vagy egyáltalán bármi másról veled. Szóval, ha megbocsátasz, Gabe meccsét akarom nézni– a pályára nézek– békében.

Jake nem szól hozzám többet a meccs hátralévő részében. Csendben ülünk, miközben Gabe csapatának győzelmét nézzük.

Amikor a végén megszólal a három sípszó, látom, hogy Kaleigh feltekeri a szőnyegét, és odasétál hozzánk.

Jake megcsókolja mindkét gyereket, és megígéri, hogy legközelebb találkoznak a következő hétvégén. Ez az ő hétvégéje, ami azt jelenti, hogy nagyon közeli ismerős leszeka borospoharammal, a Kindle-ömmel és a kanapémmal. A Netflix is ott lesz a fedélzeten egy nagy maratonra!Annyira izgatott vagyok, hogy abszolút semmit sem csinálokaz egészhétvégén, hogy majdnem ugráloka kocsihoz.

Mire a fürdésnek vége, és mindenki betakarózik,bekapcsolom a telefonomat, hogy beállítsam az ébresztőt. Öt üzenetem van,mind a Seggfejtől.

 

Halló?

Megkaptad az üzeneteimet?

Miért nem válaszolsz?

A profizmusod nevetséges. Még azt sem tudom, hogymiért vagy még mindig az asszisztensem. Tudod te egyáltalán, hogy a személyi asszisztens mit jelent?

Hihetetlen! Csak hozd el a ruháimat.

 

Vissza akarom írni neki, hogy menjen a picsába, a ceruzafarkával együtt, ha egyáltalánmegtalálja.

Lerántom a takarót, és az előszobai szekrényhez vonulok, aholelőveszem Gabe tréfás dobozát, amit a tavalyi szülinapjára kapott.

Kinyitom, félredobom a bajuszos szemüveget, a kínaiujjcsapdákat, a hurrikánpárnát, a spriccelő gyűrűt, a szöget a szögönés az áramütéses csengőt, és előkerül a viszketőpor. Kiveszem, és becsukom a dobozt, visszateszem a helyére a felső polcra.

Majd én megmutatom annak a seggfejnek a profizmust!

Másnap felkelek, lezuhanyozom, és felöltözöm, egy pompáskirálykék átlapolt ruhát veszek fel, amit egy vékony testre szabottfehér blézerrel társítok, mivel a ruha ujjatlan. Gyorsan benyomom aviszkető port a táskámba, mielőtt a gyerekek meglátják.

Elindulok a ruhatisztítójához, ami a város másik oldalán van. Miután besétálok, megadom a nevét és a telefonszámát, és összeszedem a ruháit.

Van vagy öt öltönykabát, tíz nadrág és huszonöt ing. Kétszer is el kell sétálnom a kocsihoz.

A kocsiban kinyitom a táskámat, és bemászom a hátsó ülésre.

Megragadom az összes nadrágját, egyesével kibontom őket és beszórom a porral a nadrágjaitaz ágyék környékén, majd összenyomom a lábát, hogy kicsit bedörzsöljem.Ezt addig ismétlem, amíg az összes nadrágja kész nem lesz.Elmosolyodom magamban, de aztán megcsörren a telefonom, és megijedek, ahogya hang betölti a kocsit és amitől felpattanok, miközben ügyetlenkedek az üveggel. Elrepül, és a lábam mellett landol a padlón. Egy kis kiáltást hallatok.

Rápillantok a telefonomra, és látom, hogy ő az.

– Halló?

– Hol vagy? Miért nem vagy itt?

– Hol vagyok? Nem te mondtad, hogy menjek el a ruháidérta tisztítóba ma reggel? A tisztítóba, ami, ne feledd, hogy félúton van Guatemalába – viszonzom fanyarul, miközben visszamegyek az első ülésre, és beindítom a kocsit. – Már úton vagyok. Mit csináljak a ruháiddal?– kérdezem tőle, miközben elindulok a munkába.

– Mit gondolsz, mit csinálj velük? Hozd őket fel! – válaszolja okosan.

– Felvigyem őket? Kétszer fordultam, mire mindet be tudtam tenni az autóba. Fel vagy egyáltalán öltözve?– kérdezem, miközben felhajtok az autópályára.– Mire van szükséged a találkozóra? Fel tudom vinni, amire szükséged van, és amikor később elmegyek, le tudsz jönni a többiért és elhozhatod a kocsimból.

– Ugh– hallom, ahogy nyögi. – Oké, rendben. Hozd fel nekem afekete öltönyömet– mondja, és leteszi a telefont. Nem kell mondaniasemmit, mert a kocsi tudatja velem: – Telefonhívás– megszakadt a kapcsolat.

Seggfej.

Amint beérek a munkahelyemre, kinyitom a hátsó ajtót, és megkeresem a fekete öltönyét, kivéve, hogy majdnem minden öltönye valamilyenfekete árnyalatú. Bassza meg! Megragadom a remélhetőleg összeillőkabátot és nadrágot, besétálok az irodámba.

Az órámra pillantva látom, hogy már reggel kilenc óra van.

Amint az emeletre érek, és kinyílik az ajtó, meglátom Steventa recepciónál, amint Carmennel beszélget.

– Jó reggelt, srácok– mondom, mosolygok rájuk, miközben összehajtogatom a Seggfej öltönyét a karomra.

Steven szégyenlősen rám mosolyog. – Jó reggelt! Elkéstél ma reggel. Minden rendben van? – kérdezi.

– Ó, igen.– A ruhatisztítós zsákra mutatok. – El kellett hoznom a szennyesét.

– Persze. Idebent maradsz ebédre?–kérdezi Steven, mire nemet intek a fejemmel.

– Igazából arra gondoltam, hogy elmegyek ebbe az étterembe a sarkon. Kint vannak kis asztalaik. És gyönyörű idő van ma – mondom.

– Ez remekül hangzik – mondja Steven – Mikor mész?

– Valószínűleg dél körül.

– Szeretnél egy kis társaságot?– A kezét a zsebébe teszi.Ugyanaz a mozdulat, amit Austin is használ, kivéve, hogy Stevenhez nem illik.

– Szeretnék egy kis társaságot. Majd hívlak, ha készen állok – mondom neki, majd elsétálok a folyosón az asztalomhoz,a táskámat rádobom, mielőtt az irodájába sétálok.

Mivel látom, hogy az ajtó zárva van, kopogok, és várom, hogy szóljon, hogy jöjjek be.

Kinyitom az ajtót, és meglátom őt az íróasztala mögött, tekintetét a monitoron tartja,miközben gépel.

– Itt van a tisztított ruha. Hová szeretnéd?– kérdezem.

– Csak tedd a kanapé háttámlájára, és nézd meg az e-mailedet. Van néhány dolog, amit be kell ütemezni;és a klub nagy megnyitója három hét múlva lesz. El kell jönnöd velem.

– Melyik nap?– kérdezem, és megpróbálom előkeresni a naptáramata fejemben, remélve, hogy nincs semmi.

– Minden benne van az e-mailjeidben. Most, ha végeztél azzal, hogy jelentéktelen kérdéseket teszel fel nekem, elmehetsz – utasít el, miközben egyszer sem néz rám. – És mivel ma elkéstél, itt kell ebédelned.

– Nem késtem el. Egy megbízást intéztem neked. Különben is, terveim vannak ebédre.

– Nem érdekel. Változtasd meg őket! – Épp azon vagyok, hogy megmondjam neki, hogy szopjon le egyfaszt, amikor Barbara kopogtat az ajtón és belép.

– Jó reggelt nektek. Austin, készen állunk– mondja, ő pedig feláll és kisétál.

Nekem megmarad annyi, hogy a hátát figyelem, amíg elsétál. Egyszer sem nézett a szemembe.

Megnézem a farmert, amit ma visel. Alacsonyan lóg a nadrága csípőjén, de szűk a fenekén. És micsoda segg az! Olyan, amit legszívesebben megragadnál és beleharapnál.

Várj, mi van?! Mi a fene volt ez? Nem kedvelem őt. Tényleg nem kedvelem! Egyáltalán nem. Egy kicsit sem. Az én fejemben ő az esküdt ellenségem. Bárcsak valakielküldené ezt az üzenetet a testem többi részének is!

 

 

 

Tizedik fejezet

 

AUSTIN

Fordította: BaBett

 

Egész éjjel forgolódtam. A tény, hogy írtam neki ésnem válaszolt, feldühített. Újra és újra, vártam a válaszát, de nem kaptam semmit. A gondolat, hogy valaki mással van, felbosszantott. Megfordultam, felálltam, éskinéztem az ablakon.

Egész éjjel magam mellett tartottam a telefonomat, hátha válaszol. Végül hajnali kettő körül elaludtam, és amikoraz ébresztőm megszólalt, siettem, mert azt hittem, hogy a telefon csörög.

Szóval itt vagyok, még mindig dühös, hogy nem válaszolt,amihez még az is hozzátartozik, hogy morcos vagyok, mert fáradt vagyok.

És mindennek a tetejébe még egy marketing megbeszélésre is el kell mennemDanivel a klubról, ami három hét múlva nyit.

Ezenkívül beszélnem kell Johnnal a közelgő karácsonyi ünnepségről. Besétálok a megbeszélésre Johnnal és Stevennel,dühösen, mert Lauren nem csak, hogy besétált,de még dögösebbnek is néz ki, mint valaha. Az a ruha körülöleli, és minden domborulatátmegmutatja, és amikorsétál, megpillanthatod a belső combjait.

Szóval, most itt ülök a megbeszélésen merevedéssel. – Zavarunk, Austin?– hallom, ahogy John megkérdezi.

Megrázom a fejem, hátradőlök a székemben, és ringatózom.

– Nem, csupa fül vagyok.– Rám néz, összeszűkült szemmel, mintha próbálna megfejteni engem.

– Azt hiszem, egyelőre ennyi, Steven. Mehetsz – mondja John, miközben még mindig engem néz.

– Tökéletes. Ha szükségetek van rám, megyek ebédelniLaurennel, úgyhogy utána jövök vissza – mondja, és összeszedi a holmiját, és feláll az asztaltól.

– Nem, nem fogsz – kiáltom majdnem, mire ő abbahagyja a szedegetést, hogy rám nézzen. – Fel kell készülnie aDanivel való találkozómra.– Megragadom a telefonomat, és küldök neki egy üzenetet, hogy miket kell elintéznie a Danivel való találkozómra.

– Ó, oké – mondja, majd megfordul, és kisétál a szobából.

– Nem akarod elmondani, hogy hogyan fog felkészülni a Danivel való találkozódra, amikor Dani az, aki mindent elhoza találkozóra?

Megvonom a vállamat. –Gondoskodnia kell, hogylegyen vizünk, meg minden ilyesmik.

Lecsapja a kezét az asztalra, és kitör belőle a nevetés.

– Annyira rosszul állsz hozzá, ésmég nem is tudsz róla.

– Nincs semmi bajom. Majdnem megölt! Pokollá kell tennem az életét.– De nem mond semmit;csak nevet tovább. – Kurvára belerakott valamita kólámba, és azt hittem, hogy kiszarom a szerveimet.

Letörli a könnyeket a szeme sarkából. De ekkor az ajtó kinyílik, és Noah besétál. – Min nevettek? – kérdezi, és levágja magáta székre, amiről Steven épp most állt fel.

– Austin asszisztense tett valamit a kólájába, és ettől egész éjjel fosott– mondja John a nevetési rohamok között.

– Nem egész éjjel, hanem addig, amíg semmi sem maradt belőle bennem – javítom ki, miközben Noah kuncog.

– Hűha. Azt hittem, hogy az én asszisztensem utál engem – mondja Noah.

– Rajtakapott, hogy az anyját dugod az asztalodon – emlékeztetem.

– Nem kopogott. Nem az én hibám volt – mutat rám.

– Az előző nap lefeküdtél vele – mutatok rá én is.

Megvonja a vállát, és nem gondol többet a dologra. – Legalább nem próbált megölni.

– Az arcodat kitette egy hirdetőtáblára a lakcímeddel együtt,és egy nyílt meghívóval a hajléktalanok ingyenes szállására – mondja John, még mindig nevetve.

– Nem tudjuk, hogy ő volt-e az – mondom neki. – Tudom, hogyLauren adott nekem valamit, ez itt a különbség.

– És nem te fertőzted meg a számítógépét pornóvírusokkal?– kérdezi John. – Barbara azt mondja, hogy JP-nek fizetsz ezért a látogatásért.Mellesleg te voltál.

– Te fertőzted meg a számítógépét pornóval? Ó, a kurva életbe,tetszik neked!– Noah vádaskodik.

– Hogy kedvelhetnék valakit, aki majdnem megölt engem? Ő isgyűlöli a puszta létezésem tényét ezen a földön. Arról nem is beszélve, hogy tegnap este még az üzeneteimre sem válaszolt.

– Munkaidő után írtál neki sms-t?– kérdezi Noah zavartan.

– Szükségem volt rá, hogy elmenjen a ruhatisztítóba a ruháimért.– Olyan béna kifogásokat keresek, amiket még én sem veszek be.– Különben is, te sms-t írsz az éjszaka a személyi asszisztensednek.

– Igen – erősíti meg Noah. – A szex miatt.

Felemelem a kezem, amikor mindketten kinevetnek, majd az órámra nézek. – Ezt nem csinálom. Fel kell készülnöm Dani találkozójára.

– Ó, igen, így van. A megbeszélésre, amire Laurennek"készülnie" kell.– John még a kezét is használja, hogy levegőben idézőjeleket csináljon, ésNoah tovább nevetgél. A szemetek.

– Húzzatok a picsába mind a ketten. – Kiviharzok a konferencia teremből,és egyenesen Laurenbe futok bele. Átkarolom, hogy ne essen el; az egyik karom a dereka köré fonódikkönnyedén, míg a másikkal közelebb húzom magamhoz.

A teste tökéletesen illeszkedik az enyémhez. Hátrahajtja a fejét, és éna szemébe nézek. Először megdöbbennek, de aztánlágyabbá válnak. – Bocsánat – mondja, és megérzem a bogyós gyümölcsös illatát. Ha csak egy kicsit is lehajolnék, az ajkam megérintené az övét. Kideríthetném, hogy a fényes, rózsaszín szájfénye ízletes-e, mint az eper. Megtudhatnám, milyen érzés az a dús ajkaaz enyémen, és rávehetném-e, hogy rám ragyogjon.Talánakkor végre rájönnék, hogy mit érez valójában.

Mindezek a gondolatok átfutnak az agyamon, és úgy döntök, hogy belevágok, hogy végre megvakarjam ezt a viszketést, ami már azóta kínoz, mióta kiszállt az autójából az út szélén. Mielőtt azonban megtehetném, a tárgyalóterem ajtaja kinyílik, és Noah és John is kisétál rajta. A nevetésük abbamarad abban a pillanatban, ahogy megpillantják az előttük álló jelenetet.

– Hé– mondja John. Lauren ellöki magát tőlem.

– Szia, John! Nem figyeltem, hogy hova megyek, ésnekimentem Austinnak. Ő elkapott, mielőtt elestem volna. – Olyan gyorsan és idegesen fecseg, hogy szerintem észre sem veszi, hogy ettől csak még bűnösebbnek tűnünk. – Fel kell készülnöm a találkozóra. Elnézést – siet ki, elsétálva mellettük.

– Haver, takard el azt a szart.– Noah az ágyékomra mutat,ahol jól látható, hogy ismét teljes árbocban vagyok.

Mindketten röhögni kezdenek rajtam.Elsétálok tőlük, a fejemet rázva, miközben megpróbálom eltakarni a merevedésemet.

Besétálok az irodámba, és becsapom az ajtót. Baszd meg, még mindig érzem a mellkasomhoz szorított telt melleit. Megdörzsölöm a kezemmel az arcomat. A francba!

Az irodámban maradok, és eltűnök a szeme elől, amíg át nem öltözöm afekete öltönyömbe. Betűröm a fehér ingemet, és felhúzom a feketebőrövemet a nadrágom övhurkába.

Megragadom az aktát, és a tárgyalóterembe sétálok, aholLauren nevetését hallom.

Kinyitom az ajtót, és látom, hogy Danivel beszélget. – Nos, örülök, hogy segíthettem – mondja, majd rám néz. – Haszükséged van rám, hívj fel.– Távozásra készül.

– Miért nem maradsz és jegyzetelsz?– kérdezem, miközben odamegyek az asztalfőhöz,és helyet foglalok.

– Persze – feleli, és elfoglalja a tőlem balra lévő helyet.

Dani a jobb oldalamon ül.

Dani először az étterem terveit nyitja ki. – Nos, haidenézel, láthatod, hogy az emeleten elhelyeztünk néhány bokszot, amelyeket ebédre vagy vacsorára lehet használni.

Nézem a terveket, de aztán bizsergést érzek a golyóimban. Megigazítom magam az ülésben, amíg ő folytatja. –Arra gondoltam,hogy vacsorára csinálhatnánk egy tapas menütaz emeleten és a bárban, és tizenegykor befejeznénk a kiszolgálást. Amijó, hiszen akkor nem kell semmit sem mozgatnunk. Azt is megtehetjük, hogy a fülkéket VIP részlegnek használhatjuk.– Folytatja a beszédet, de nehezen tudok a szavaira koncentrálni, mert a golyóimkezdenek égni.

Így hát elhúzom róluk a nadrágomat, arra gondolva, hogyösszenyomják őket.

– Ez jó tervnek hangzik. Csinálhatnánk mi isbokszokat pároknak?– kérdezem tőle, pont mielőtt újabb szúrást éreznék, majd még egyet. Bassza meg, egy szúnyog van a nadrágomban?

– Ez egy nagyszerű ötlet! Azonnal utánanézek, és értesítelek majd a részletekkel kapcsolatban – mondja Dani.

– Szívesen elmennék egy klubba a barátaimmal, ahol nem kellrészeg, agresszív srácokkal foglalkozni egész este – mondja Lauren.

– Értem. Szívesen csinálnék egy lányos szekciót – mondja Dani.

– Körös-körül fülkékkel és kényelmesülőgarnitúrákkal, hogy le tudj ülni, ha fáj a lábad.

– Igen! Ez egy igazán nagyszerű ötlet. Imádom! – Laurenválaszol lelkesen.

Próbálok koncentrálni, de a nadrágom már kezdi fojtogatni a golyóimat. Jézusom, összement a tisztítószerektől a kibaszott nadrágom? Mi a fene?

– Elnézést.– Felállok, és gyorsan azirodámban lévő fürdőszobába megyek.

Amint lehúzom a nadrágomat, vakarózni kezdek. Olyan érzés,mintha égnének a golyóim. Lerántom a bokszeremet éshangosan zihálok.

A golyóim a normális méretük háromszorosára duzzadtak.

Nos, az egyik úgy néz ki, mintha kétszer akkora lenne, mint normálisan, míg a másikmég ennél is nagyobb. Ó, istenem! Mi a fene?! Elkezdekpánikba esni, és előveszem a telefonomat a zsebemből, hogy felhívjam Johnt.

– Azonnal be kell jönnöd az irodámba – követelem, ésaztán leteszem. A telefonommal lefényképezem a golyóimat, hogy közelebbről is megvizsgáljam őket.

Grimaszolok a látványtól. Szent szar, hatalmasak és vörösek,és azok ott dudorok?

Hallom, hogy John a nevemen szólít. Csak annyira nyitom ki az ajtót, hogy kidugjam a fejem. – Gyere ide!

– Ummm, kizárt dolog. Mi a fasz van, ember? Azt hittem, hogybajban vagy – mondja, és megfordul, hogy kisétáljon.

– John! Gyere ide a picsába! – suttogva kiabálok, dühösenösszeszorított fogaim között.

Besétál, én pedig becsukom az ajtót, miközben ő lenéz,zihálva nézi a golyóim állapotát. – Mi a faszom,haver?!

– Nem tudom, mi folyik itt! Ültem a megbeszélésen, amikor egy bizsergető érzést éreztem. Azt hittem, hogy a nadrágomcsak szorít. Haver.– Lenézek. – A golyóim.

Újra felnézek, és látom, hogy John ott áll, egy kézzela szája előtt, a szemei tágra nyíltak. – El kell menned orvoshoz. Jézusom, szerinted fel fognak robbanni? – kérdezi, miközbenleguggol– egy kicsit túl közel, tekintettel kapcsolatunkra, hogy jobban megnézhesse.

– Tűnj a picsába a golyóimtól, kérlek – csattanok fel, miközbenelőveszem a telefonomat, és felhívom Noah-t. – Ha valaki tudbármit is az ilyesmiről, az Noah. Nem kapottlapostetűt valami csajtól Hamptonsban egyszer?

Az első csörgésre felveszi: – Mondd! – és a következő pillanatban kihangosítom.

– Amikor lapostetűt kaptál, megdagadtak a golyóid?– kérdezem, és becsukoma szememet. Körülbelül egy hónapja nem szexeltem, szóval fogalmam sincs, hogy ez valamiféle késleltetett reakció-e.

– Lapostetűid vannak? – kérdezi ahelyett, hogy válaszolna a kérdésemre.

– Fogalmam sincs. A golyóim lángolnak, és baseball-labda méretűre dagadtak – magyarázom, miközben tovább vakargatom őket.

– Ne nyúlj hozzájuk!– mondja John a saját oldaláról atelefonon. – Ezt most guglizom. Csinálhatok egy képet? – kérdezi, mielőtt felnézne, és meglátná a szúrós tekintetemet.

– Ó, küldj nekem is egy képet! – mondja Noah, miközben Johntovább babrál a telefonjával.

– Azt írja, hogy valami megrepedhetett, vagy lehet, hogysérved lehet. Felemeltél valami nehéz dolgot? – kérdezi, miközben folytatja az olvasást.

– Egy kibaszott megbeszélésen voltam! Felemeltem egy istenverte vizespalackot!– Lenézek a golyóimra, amelyek úgy tűnik, hogymég nagyobbak lettek. – Istenem, azt hiszem, még nagyobbak lettek.

– Valaki tudna nekem egy képet küldeni?– könyörögNoah nevetése közben.

– Nem küldök neked képet a golyóimról, ember!– mondom.

– Tényleg meg kéne vizsgáltatnod – mondja John. – Felhívom Philt, talán épp szolgálatban van.

– Milyen színűek?– Noah még mindig röhög.

– Baszd meg! – Annyira viszket, hogy nem tudom abbahagyni a vakarózást.

– Phil azt mondja, hogy most a Mercy kórházban van. Ha odaérsz harminc percen belül, akkor megnézhet – mondja John, miközben Phillel telefonál.

– Ott találkozunk – mondja Noah, és leteszem a telefont.

– Vissza fog férni a nadrágodba?– kérdezi John most már ő is nevet rajtam.

– Baszd meg, ez nem vicces! Mi van, ha felrobbannak? – kérdezem, miközben a pánik eluralkodik rajtam, és a szívem gyorsabban kezd el verni. Jézusom, mi van, ha eltörik a farkam?

Felhúzom a bokszeremet, majd a nadrágomat, a golyóim tiltakoznak anadrágom szűkössége ellen.

– Bassza meg, ó, istenem, most már fáj – nyögöm, miközben elindulok kifelé a fürdőszobából. Úgy járok, mintha súlyos székrekedésem lenne, vagy rosszabb, mintha épp most análisan szexeltem volna egy telefonpóznával.

– Valakinek szólnia kell Daninek, hogy elmegyek.

– Máris– mondja John, miközben a telefonján gépel.

– Menjünk, mielőtt valaki más is meglát.– Elsétálunk a lifthez, amilyen gyorsan csak tudunk, az állapotomhoz képest. Amikor a Mercybe érünk, Noah odakint vár egy kerekesszékkelminket.

– Ez a telefonos szolgálat vagy mi! – mondja, és nevetve nézminket. – Gyerünk, nagy golyójú, intézzük el ezt a dolgot.

Leülök, és bevisznek, ahol Phil már vár ránk. Amikor bevezet minket egy szobába, arra számítok, hogy utasítja Noah-t ésJohnt, hogy kint várjanak. De én nem vagyok ilyen szerencsés, és egyáltalán nem kellene meglepődnöm, amikor követnek minket a vizsgálóba.

– Komolyan? Tényleg itt kell lennetek?– kérdezemmindkettőjüktől.

– Már láttam – motyogja John, míg Noah azt mondja, hogy: – A világért sem hagynám ki. Lefilmezhetem? Talán csinálhatnánk egySnap sztorit? Ó, tudom már, lehet az én Instagram-sztorim! – Mérgesen ránézek. – Csinálhatnánk azt a Facebook Live dolgot, tudod, persze orvosi céllal.

– Senki sem filmez szart sem – morgom, miközben Phil azt mondja, hogy vegyem le a nadrágomat. Egyszerre húzom le a nadrágomat és a bokszeremet, és férfi zihálás tölti be a csendes szobát.

– Jézusom, bassza meg, akkora a tököd, mint egy mini uszkár feje!– kiált fel Noah, én pedig újra vakarózni kezdek.

– Bassza meg! Nagyobbak lettek – jegyzi meg John. – Nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges. Phil, fel tudnak robbanni?

Phil felkap egy pár latexkesztyűt, felhúzza, és összedörzsöli a kezeit. – Bemelegítem őket – mondja, majd a jéghideg, latex borítású kezét az énszegény égő, viszkető, duzzadt golyóimra helyezi. Elkezdi vizsgálni: felhúzza őket, hogy megnézzea herezacskóm alsó részét is, és oldalra mozgatja őket, hogy megvizsgálja a területet, ahol a lábam és az ágyékom találkozik. – Nem látok semmilyen szúrási nyomokat, szóval nem harapástól van szó. Egy kis kiütés képződik a herezacskódon.

Hátrahajtom a fejem, és kiengedem a levegőt, amit márvisszatartottam. – Úgy néz ki, mintha allergiás reakciód lennevalamire. Nem ettél valami újdonságot? Váltottál szappant?Bármit?

Nemet intek a fejemmel. – Nem hiszem. Nem én mosom a ruháimat, és a nadrágom most jött vissza a tisztítóból. Lauren ma reggel hozta el őket.

Noah-ra és Johnra pillantok, akik most összegörnyedve röhögnek. – Haver! Kurvára utál téged! És nyilvánvalóanutálja a farkadat!– mondja Noah.

– A jó hír az, hogy kbhuszonnégy óra múlva, legfeljebb negyvennyolc óra múlva elmúlik. Én nem venném a nadrágot vagy a bokszert vissza – mondja Phil. – A duzzanat elmúlik, de ha mégsem, hívj fel, és adok neked pár jó tanácsot és gyógyszereket. Megkérem a nővért, hogy adjon be egy kis Benadrylt, és maradj itt egy kis ideig, hogy nem duzzad-e tovább – mondja Philmiközben egy papírra ír. – Mindjárt jövök.– Kisétál.

– Ha leülsz, gondolod, hogy a golyóid összenyomják majd a farkad?– kérdezi John, miközben a telefonba gépel.

– Kinek írogatsz?– kérdezem.

– Daninek és Barbarának. Akarod, hogy írjak Laurennek? – mondja, és felnevet.

Noah most a szoba egyetlen székén ül, miközben őgépel.

– Virágot küldök mindenkinek, akit átbasztam, mint egyköszönetképpen, hogy nem kaptam duzzadt golyókat.

Nem tudok válaszolni. Csak lehunyom a szemem, és lefekszemaz asztalra, hogy megvárjam, amíg a duzzanat elmúlik. Ezöt órával később jön el, amikor végre kiengednek. Egy kék köpenyben hagyom el a kórházat.

Amikor végre hazaérek és elhelyezkedem, előveszem a telefonomat,és látom, hogy lemaradtam egy SMS-ről Laurentől.

 

Remélem, jól vagy?

 

Ó, több mint jól leszek. Leülök, hogy elkezdjek tervezni. A tét csak nőtt.