7.-8. Fejezet

 

 

 

Hetedik fejezet

 

LAUREN

Fordította: Suzy

 

Másnap incidens nélkül jutok el a munkába, hét ötvenötkor blokkolok. A pihenőszobába megyek, ahol felteszek egy kávét.

A pultnak dőlve várom, hogy lefőjön a kávé, amikor egy magas, szemüveges férfi sétál be. Nyúlánk, a barna nadrágja tökéletesen vasalt meggyűrődve a lábak elejénél. A kockás inge teszi teljessé a megjelenését. Rámosolygok, és udvariasan köszönök neki.– Helló.

Bólint, és a hűtőhöz megy, ahová beteszi az ebédjét.

– Biztos te vagy Austin új SzA-ja? – A hangja halk, miközben ő is a kávéra vár.

– Én vagyok. – Kinyújtom a kezem, hogy bemutatkozzak. – Lauren vagyok. – Megfogja a kezem, a tenyere egy picit izzadt, de nem annyira, hogy a szoknyámba töröljem.

Ma majdnem ugyanolyan szoknyát vettem fel, mint tegnap, kivéve, hogy ez sötétkék, és van néhány berakás az oldalain. Sima fehér, gombos blúzzal párosítottam. Ez egyszerű, de profi. Egy barna nyitott orrú cipő extra tíz centit ad nekem.

– A nevem Steven. A könyvelési osztályon vagyok – mondja, ahogy feltolja a szemüvegét az orrán. – Eddig jól érzed magad? – kérdezi, miközben a gépből gőz száll fel, amiből tudjuk, hogy kész a főzet.

Megfogom a fogantyút. – Igen, jól. Azt hittem, nehezebb lesz, mivel nem igazán dolgoztam már vagy tíz éve, de olyan, mint a biciklizés. – Rámosolygok, miközben kiöntöm a kávémat. Leteszi a bögréjét a pultra,és arra vár, hogy átadjam a kannát. De barátságos leszek. –Öntök neked, csak kérlek, szólj, mikor elég.– Rám mosolyog.

– Ha befejezted a flörtölést, nekem is hozhatsz egyet. És át kell beszélnünk néhány dolgot. – Austin hangja robban be a szobába, ami megijeszt, és egy kicsit kilöttyintek.

– Jézus, megijesztettél– mondom, ahogy a tartóra teszem a kannát, és gyorsan felveszek egy szalvétát, feltörlöm a kiömlött kávét. Steven gyorsan felkapja a bögréjét, és felém vetett mosollyal kimegy, bólint Austinnak és azt motyogja:– Jó reggelt!

– Tudom, hogy beugró vagy, és nem ismered a cég szabályzatát, de nálunk a nincs bratyizás, a nincs összebarátkozás irányelv van. – Rám néz, miközben zsebre teszi a kezét.

Kidobom a szalvétát, és szembe fordulok vele. Egyszerű fekete öltönyt visel, másik ropogós fehér inget, ropogósnak tűnik, és mintha egyenesen rászabták volna.

Nem borotválkozott ma reggel, így több borostája van, mint tegnap este, mikor elmentem, és nem tehetek róla, de arra gondolok, hogy határozottan kipattognék tőle. – Megkérem Barbarát, hogy küldje át a szabályzatot, így nem zavarodhatsz össze.

– Nem flörtöltem vele. Csak most találkoztunk. Csupán udvarias voltam. Bár biztos vagyok benne, hogy ez a fogalom ismeretlen számodra. – Felveszem a bögrém, és elindulok kifelé.

– Kértem egy kávét. – Megállít, felé fordítom a fejem, és felcsattanok.

– Nem. Te nem kérted, parancsoltad. Miután megsértettél engem. Megint. És a jegyzőkönyv kedvéért, amikor valaki kér egy másik embertől valamit, akkor az a szokás, hogy a kérést követi egy szó, a „kérem”. A kávé kész van. Szolgáld ki magad. – Dühösen rápillantok.

Nincs időm bármi mást mondani, mielőtt Barbara lép be a szobába. – Jó reggelt nektek. Lauren, imádom azt a szoknyát. Nagyon, nagyon aranyos – bókol nekem, miközben elővesz két bögrét, és elkezdi kitölteni a kávét.

– Barbara – szólok neki.– Austin épp most nézte át a cég szabályzatát, ami tartalmazza a munkavállalói kézikönyvet. Ha nem lenne nagy baj, átküldenéd nekem? Van benne egy nincs barátkozási irányelv, amiről Austin úgy hiszi, hogy át kellene néznem. – A szám elé emelem a bögrém, hogy elrejtsem a mosolyom.

Barbara meglepett arckifejezéssel néz fel rám és aztán Austinra. – Máris átküldöm neked. Úgy tűnik, nem a megfelelő példány van nálam, mert nem emlékszem erre a szabályra. Austin, ha módosítottad a kézikönyvet, talán el kellene küldened nekem, hogy ezek a változások biztosan fel legyenek jegyezve, és elküldve mindenkinek– javasolja, miközben elkészíti a két bögre kávét, átnyújtva az egyiket Austinnak.

Austinra nézve látom, hogy a szája csukva van, és nyel egyet, mivel nem mondott semmi mást. – Csak a múlt héten véglegesítettük. Majd átküldöm – mondja, és elsétál, magunkra hagyva minket Barbarával.

Ránézek, és látom, hogy mosolyog, ahogy a szájához emeli a bögrét. – Remélem, tudod, hogy nem leszek itt sokáig – közlöm vele. – Már szóltam Penelopénak, hogy keressen nekem egy megfelelő helyettesítőt ide, valamint egy másik pozíciót valahol máshol. – Nézem, ahogy kortyol a kávéjából, és megkérdezem:– Mindig fél cukorral és tej nélkül issza a kávéját?

Meglepetten néz rám. – Nagyon jó megfigyelő vagyok. – Rámosolygok és az asztalomhoz megyek. A számítógépemhez fordulok, észreveszem, hogy néhány post-it cetlim el lett mozdítva.

Felállok, Austin irodájához megyek. Az ajtó nincs bezárva, így besétálok. Megnézem, hogy telefonál-e, mielőtt megkérdezem. – A takarítóbrigád bejön ide?

Felnéz a papírjáról, és a szemei lassan végigmérnek tetőtől talpig. – Tessék? – kérdezi.

– Elmozdították a post-it papírjaimat. – Az ádámcsutkája megmozdul, mintha nyelne egyet. – Azt feltételezem, hogy valaki takarított, és elmozdította őket. Szóval a kérdésem az, hogy van-e takarítószemélyzet?

Hátradől a székében. – Honnan tudod, hogy elmozdították őket? Mit csinálsz? Memorizálod őket, mielőtt elmész? – Nevet, de reszketegen jön ki.

– Nem kell memorizálnom. Ábécérendben tettem ki, így innen tudom, hogy elmozdították őket.

Az arca szép fehér árnyalatúra változik. Aha, a faszkalap mozgatta a dolgaimat. De ehelyett azt mondja:– Biztos a takarítók voltak.

Egy pillanatig rámeredek. – Akkor lennél olyan kedves informálni őket, hogy mostantól magam takarítom az asztalomat. Vagy tudod mit, megnézem, megtalálom-e a számukat, és kapcsolatba lépek velük mag… – Időm sincs befejezni, mielőtt közbevág.

– Ne – rázza meg a fejét –, most rögtön felhívom Hectort és megemlítem neki. – Igenlően bólintok. – Nos, ha ez minden, sűrű a programom, és az iktatási rendszered megvitatása nincs benne.

Megfordulok és elindulok kifelé az ajtón, de épp mielőtt kilépnék, közli velem:– Üzleti ebédem lesz az irodámban egy barátommal. Ha tudnál gondoskodni arról, hogy legyen ebéd mindkettőnknek délre. Ez egy magánebéd is lesz egyben. Könnyű dolgokat eszik. Szóval, egy saláta jó lesz neki. Nekem pedig a szokásosat– mondja.

Még mindig háttal állok neki, így nem látja, hogy lassan lehunyom a szemem, és a döbbenten eltátom a szám. Eltart egy pillanatig, hogy megforduljak, maszkot téve az arcomra. – Tekintve, hogy csak huszonnégy órája vagyok itt, nem tudom, mi a szokásosod. Ha azt akarod, hogy ebédet rendeljek neked és a dugópajtidnak – kiengedek egy kis kényszerű nevetést – ó, bocsánat, a „magánebédednek”, akkor pontosan kell tudnom, hogy mit akarsz ebédre. Küldd el e-mailben a részleteket. – Megfordulok, és kisétálok az irodából esélyt sem adva neki a válaszra.

Megnyitom az e-mailemet, és elkezdek üzenetet írni Penelopénak.

 

Címzett: Penelope Barns

Feladó: Lauren Harrison

Tárgy: KURVÁRA JUTTASS KI INNEN

Ha nem akarsz felelős lenni azért, hogy a gyerekeimet Jake és a lotyója neveli fel, akkor gondoskodj arról, hogy péntekre megszabaduljak ettől a munkától. Vagy még jobb lenne holnapra. Mert lehet, hogy megölöm.

Tisztelettel

Lauren

A FŐNÖKÖM GYÖKÉRFALVA POLGÁRMESTERE

 

Megnyomom a küldést, aztán folytatom az e-mailek átnézését. Továbbítom, amiket szükséges, és elkezdek jegyzeteket készíteni arról, hogy mit kell tennem azokkal, amiket el tudok intézni. Három perccel később érkezik meg a válasz Penelopétól.

 

Címzett: Lauren Harrison

Feladó: Penelope Barns

Tárgy: Re: KURVÁRA JUTTASS KI INNEN

Dolgozom rajta, de nem segít, hogy Barbara folyamatosan hívogat, hogy bejuttasson oda állandóra. Nem tágít. KÉRLEK, NE ÖLD MEG, Ő A LEGNAGYOBB ÜGYFELEM.

Tisztelettel

A barátod, Penelope, aki kurvára sajnálja, és tudja, hogy nagyon sokkal tartozik neked.

 

Jaj. Most mi a fenét csináljak?

 

Címzett: Penelope Barns

Feladó: Lauren Harrison

Tárgy: Re: KURVÁRA JUTTASS KI INNEN

Nem tudom, hogy fogod ezt visszafizetni nekem. Egész Olaszországban nincs annyi bor, hogy ezt kiegyenlítsük.

Nem fogom megölni, de lehet, hogy lassan megmérgezem.

Tisztelettel

A barátod, Lauren, aki már azt tervezi, hogyan fogja majd egy nap visszafizettetni veled.

 

Gyorsan válaszolok és aztán előveszem a telefonom, hogy írjak Kaleigh-nek.

 

Gondolkodtam rajta, ceruzafarka van és nincs szőrtelenítve.

 

Rögtön válaszol.

 

Bassza meg, mit csinált tíz perc alatt?

 

Amellett, hogy a post-it cetlijeimmel szórakozott, arra kért, hogy ebédet rendeljek neki és a dugópajtijának.

 

Hűha, hozzáért a post-itjeidhez!

 

Komoly? Csak ennyit fogtál fel az üzenetből? Nem olvastad, hogy azt akarja, hogy ebédet rendeljek neki és a randijának?

 

Sajnálom, ez bunkóság volt tőle.Meg kellene fizettetned vele. Úgy értem, mikor utoljára hozzányúltam a post-itjeidhez, kicserélted a mandulatejemet tehéntejre, és én megittam az egészet.

 

Magamban kuncogok az emlékeztetőre.Tényleg mókás volt nézni, ahogy megitta az egész dobozzal tíz perc alatt. Úúzott és áázott, hogy milyen nagyszerű íze van.

Folytatom a munkámat, próbálom elrendezni az összes tárgyat, amit beszkenneltem, berakva őket a megfelelő fájlba és mindent átcímkézek, így valóban van értelmük.

A telefonom megrezzen az asztalomon. Felveszem, de nem köszönök, míg meg nem hallom a hangját belevakkantani a telefonba.

– Háromkor konferenciám lesz Denisszel és a csapatával. Szükségem van az összes dokumentumra kinyomtatva és felcímkézve, hogy lássuk, mi folyik.

– Nem lenne jobb, ha csinálnék egy diavetítést PowerPointtal? Így nagyobb méretben is megjeleníthetnéd, mint az asztalon– javaslom magamban mosolyogva.

– Nem vagyok biztos abban, hogy tudod, hogy kell ezt csinálni, mivel már egy ideje nem voltál irodai környezetben. Nem akartam ilyesmit elvárni tőled.

Elveszem a telefont a fülemtől, készen arra, hogy lecsapjam az asztalra. – Szerintem meg tudom oldani. Ha nem, mindig használhatom a YouTube-ot; vannak oktatóanyagok.

Benézek az irodába, és látom, hogy egyenesen engem bámul. Csak azt látom, hogy megfeszül az állkapcsa. – Remélem, ezt is meg tudod oldani. – És lecsapja a telefont.

Gyorsan leteszem a tartójába, és magamban mosolygok. Egy pont nekem.

De a kedvem nem tart sokáig. Küld nekem egy e-mailt.

 

Címzett: Lauren (Legutóbbi SzA)

Feladó: Austin Mackenzie

Tárgy: Ebédrendelés

Kérlek rendelj nekem egy pastramit rozskenyérben és egy grillcsirkés salátát, az öntetet külön.

Délre kérem. Próbáld meg nem elrontani. Ő elvárja, hogy tökéletes legyen.

Austin Mackenzie

 

A szemeim a képernyőt bámulják, arra gondolok, hogy ha a nő azt akarja, hogy tökéletes legyen, akkor rossz randevúval kezdi. Időm sincs válaszolni, mikor újabb e-mail jön.

 

Címzett: Lauren (Legutóbbi SzA)

Feladó: Austin Mackenzie

Tárgy: Konferencia Denisszel

Habár nem hiszem, hogy bármit is tudsz hozni erre a találkozóra, ott kell lenned, hogy jegyzetelj.

Próbálj meg nem flörtölni, mert ő is munkatársnak számít.

Austin Mackenzie

 

Felforr a vérem. Egy egyszerű „baszódj meg” választ adnék, de ehelyett valami jobbra gondolok. Ó, igen, valami jobbat fogok neki adni, bizony.

Leadom a rendelést a sarki csemegeboltban. Fél tizenkettőkor elkezdek feltápászkodni, de megállít egy nő, aki a folyosón sétál.

Barna ballonkabátot visel a derekánál megkötve. A ballonkabátja a combja közepéig ér. Szőke bubifrizurájának laza fürtjei ugrálnak minden lépésénél. Kék szemei csillognak. Fekete Louboutinjai kopognak a padlón, ahogy közeledik.

– Segíthetek? – kérdezem, miközben megkerülöm az asztalomat. Végigmér.

– Nem, köszönöm– dohogja, és tovább sétál egyenesen be Austin irodájába. – Drágám – hallom a dorombolását. – Már egy örökkévalóság óta.

Benézve az irodába látom, hogy megkerüli az asztalt,és beleül az ölébe. Nem tudom, Austin mit mond, de kuncogást hallok, amitől a szemeimet forgatom.

Hallom a telefonom csörgését. – Halló?

– Későbbre szeretném az ebédet. És bezárnád az ajtómat? – mondja, és leteszi, mielőtt válaszolnék.

Be fogom csukni a kibaszott ajtaját. Besétálok és hallom őket sugdolózni, az asztal alsó fele eltakarja, bármit is csinál. Olyan undorító. A nap kellős közepén! A szívem olyan gyorsan ver. Próbálok nem felnézni, de ő felnéz pont akkor, amikor becsukom az ajtót. Valami felvillan a vonásaiban, de esélyem sincs rájönni, mi az, mielőtt az ajtó bezáródik. Hallom, hogy az árnyékolók elkezdenek leereszkedni. Nem fogok odakint ülni, miközben ő az irodájában kefél.

Megkerülöm az asztalomat, felkapom a táskámat, és elmegyek ebédelni. Azt hiszem, grillcsirkés salátát fogok venni, külön öntettel.

Kiveszem a telefonomat a táskámból, és dobok egy üzenetet Kaleigh-nek.

 

Valami nővel kefél az irodájában!

 

A főnököd?

 

Nem, a kibaszott fogtündér! Ki másról beszélnék?

 

Hányinger. Ügyelj arra, hogy használj Lysol kendőket a felületeken, amikre leülsz. Nem akarsz elkapni semmi nyavalyát.

 

Az emberek még mindig használják a nyavalya szót?

 

Ummm. Igen.

 

Kisétálok az épületből az ebédidei nyüzsgésbe. Amint eljutok a csemegeboltba, leadom a rendelésemet, és ott eszem meg a salátámat.

Már majdnem végzek, mikor megrezzen a telefonom. Amikor felveszem, látom, hogy „Faszkalap, aki nekiment…”

 

Hol vagy?

 

Ránézek az órára és látom, hogy csak húsz perc telt el, mióta eljöttem. Hűha, azt hiszem ő egy sitty-sutty-köszönöm-hölgyem típusú fickó.

 

A csemegeboltban ebédelek. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar végzel. Sajnálom.

 

Nem azért fizetlek, hogy gondolkodj!Hozd az ebédemet!

 

Lecsapom a telefont az asztalra. Ennyi. Kurvára elegem lett.

Átsétálok a szemközti Walgreenshez. Veszek egy üveg Dulcolaxot. – Azért sem fizetsz, hogy ebédet vegyek neked, seggfej – motyogok magamban, miközben visszasétálok az irodába. Amint odaérek, teszek egy kitérőt, hogy vegyek egy üveg vizet a konyhából.

Gyorsan körülnézek a konyhában, hogy lássam, nem jön-e valaki errefelé. Amikor látom, hogy senki sincs ott, előveszem a Dulcolaxot, és kinyitom a csomagolást.

Elkezdem olvasni a csomagoláson lévő adagolási útmutatót, amikor meghallom, hogy valaki jön. Belököm a dobozt és az üveget a táskámba. Amikor megfordulok, látom Stevent besétálni.

– Üdv. Ebédelsz? – kérdezi, a hűtőhöz megy, és kiveszi a zacskóját.

– Nem, már befejeztem. Egy üveg vízért jöttem Austinnak. Most hoztam az ebédjét.– A tény, hogy hazudok és rajtakaphatnak, túl sok.

Elkezd égni a nyakam, és elég biztos vagyok abban, hogy hallja a szívverésemet, olyan hangos.

– Ó, utálja a vizet. Kólát vigyél neki helyette– ajánlja Steven, miközben mosolyog és kisétál.

Basszus. Visszamegyek és kiveszek egy kólát a hűtőből. Poharat keresek, végül találok egy magányos piros poharat az egyik konyhaszekrényben.

Kinyitom a táskámat, átnézem a csomagot és látom, hogy az adag öt ml. Fogalmam sincs, mennyi öt ml, úgyhogy a kupakot használom mércének, remélve a legjobbat. Mi a legrosszabb, ami történhet? Nem tudok uralkodni a kuncogáson, ami kitör a számból.

A pohárba öntöm a kólát, felveszek egy kanalat és megkeverem. Nesze neked, Faszkalap. Ezt kapd ki!

Visszasétálok az asztalomhoz, leteszem rá a táskámat.

Az ajtaja nyitva van és az árnyékolók is. Amikor bekukucskálok, egyedül üla kanapén, a zakója még rajta van. Jézus, szexelt és még mindig ugyanúgy néz ki.

Ledobom elé a zacskót az asztalra, leteszem mellé a hashajtóval kevert pohár kólát.

– Mi tartott ilyen sokáig? – morogja, elveszi a zacskót, és kinyitja, hogy kivegye a szendvicsét.

– Honnan kellett volna tudnom, hogy tíz percre van szükséged az üzlet megkötéséhez? – Keresztbe teszem a karjaimat a melleim előtt, miközben az egyik lábamra támaszkodom.

Kettőt harap a szendvicsből, aztán hosszan kortyol a kólából. – Nézni fogod, ahogy eszek? – A szeme sarkából néz rám.

Nem válaszolok neki. Ehelyett sarkon fordulok, és kisétálok, leülök az asztalomhoz, miközben figyelem, ahogy eszi az ebédjét és issza a kólát. Amikor befejezi, mindent kidob, a poharat is beleértve.

Két óra ötvenötig nem csörög rám vagy beszél velem, amikor feláll és kisétál az irodájából.

– Menjünk, itt van Denis.

Felkapok mindent, amire szükségem van, és követem őt a konferenciaterembe. Pont mielőtt kinyitná az ajtót, hallom, hogy a hasa tekerni kezd.

Felnéz, hogy lássa, meghallottam-e, de lehajtva tartom a fejem úgy téve, mintha nem. Csak ennyit tehetek, hogy ne törjek ki hangos nevetésben.

Bemutatnak Denisnek, aki egy alacsony, idősebb férfi olyan a feje-tetején-kopasz-az-oldalakon-haj-fut-körbe izével.

Nem mondok neki semmi mást, ahogy leteszem a cuccaimat, és elkezdem betölteni a PowerPoint prezentációt.

Denis és Austin elkezd beszélgetni, de Austin hasa megint elkezd tekerni és morogni, ezúttal hangosabban.

Ránézek és észreveszem, hogy a homloka elkezd csillogni, és izzadtságcseppek képződnek a halántékán.

Leveszi a zakóját, kigombolja a mandzsettáit, és felhajtja az ingujjait. Az asztal végéhez sétál, ahol vizespalackok vannak felállítva.

Egyet kinyit, megissza a felét, aztán leül az asztalfőre.

Elindítom a prezentációt, és Denis elkezd beszélni. – Van egy nagyszerű berendezésünk az asztalokkal a nappali tömeghez és a vacsorai rohamhoz. A jó hír az, hogy miután eltakarítják ezeket a vacsorai szolgáltatás után, a helyiség megfelelő egy táncparketthez.  – Ránézek a kijelzőre, látom, amit mond.

Austin hasa nagyon hangosan morog. Olyan hangosan, hogy Denis abbahagyja a beszédet, és mindketten ránézünk. Látom, hogy már folyik az arcán az izzadtság, ami kipirult és látszólag fáj valamije.

Denis ránéz, kérdően vonja fel a szemöldökét. – Jól vagy, Austin?

Nem válaszol, de a hasa újabb hangos morgás ereszt meg, mielőtt kipattan a székéből, és kiszalad az ajtón.

Denis rám néz, bizonytalanul, hogy mit tegyen. Megvonom a vállamat, és zavart tettetek. – Azt hiszem, gyomorrontása van.

Denis egyetértve bólint egyet. Vagy húsz percet várunk, mielőtt azt mondom neki, hogy megyek, megnézem Austint.

Ő e-mailezett és üzeneteket írt, mióta Austin elment. Besétálva Austin irodájába, nyögést hallok a sarok felől, ahol a fürdőszoba ajtó be van zárva.

Odasétálok, és bekopogok az ajtón. – Jól vagy?– kérdezem. Nem mond semmit, de hallom, ahogy nyögdécsel.

– Szerintem haldoklom– nyögi a lihegések között. – Hívd a 9-1-1-et.

Kuncogok. – Nem hiszem, hogy haldokolsz. Talán csak ételmérgezés. – Próbálom egyenletesen tartani a hangomat, így nem árulok el semmit.

Hallom, hogy még egyszer felnyög, amit fájdalmas válasz követ. – Nem, egész biztos, hogy haldoklom.

– Átütemezem Denist – mondom, megfordulok és elsétálok, miközben hallom, ahogy elátkozza Istent és mindenki mást.

Egy pont nekem.

Nyolcadik fejezet

 

AUSTIN

Fordította: BaBett

 

Kisétálok a saját fürdőszobámból, és látom, hogy odakint leszállt az éj. A hold bevilágít az irodámba. Akinti iroda üres, és a lámpák kint le vannak kapcsolva, csak az irodámban égnek a lámpák, de le van véve a fénye.

Kissé görnyedten sétálok a kanapéhoz, ahová ledobom magam,és a homlokomra teszem a kezem. Csak a nadrágom van rajtam, és az sincs begombolva. Letéptem az ingemet, amikor azt hittem, hogy meghalok a vécén.

Haldoklom.

Abban a pillanatban, amikor a hasam elkezdett tekerni, tudtam, hogy valami nincs rendben. Aztán elkezdődtek a görcsök, majd az izzadás. Minél tovább ültem annál a tárgyalóasztalnál, annál biztosabb voltam benne, hogy összeszarom magam. Szó szerint.

Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy haldokoltam.

Biztos voltam benne, hogy Isten így büntet meg engem, amiért felhívtam Danielle-t.

Abban a pillanatban, hogy az ölembe ült, tudtam, hogy hibát követtem elkét okból is. Először is, Lauren arckifejezése miatta gyomrom összeszorult, másodszor pedig a nő látványátólaz ölemben, a farkam összezsugorodott. Még akkor is, amikor lehúztam a redőnyt,és ő levette a kabátját, felfedve félmeztelen alakjátharisnyakötőbe burkolózva, a farkam csak feküdt ott, és nem kapta fel a fejét.

Próbáltam kitalálni valamit, hogy felkeltsem, de egyszerűen csaknem érdekelte.

Felálltam az asztalomtól, és összehúztam a kabátját, mondván, hogy ez most tényleg nem a legjobb időpont, van egy meglepetés találkozóm, amire el kell mennem.

Ő duzzogott, és még a lábával is toporzékolt. Gondolatban feljegyeztem, hogy letiltom a számát. Megpróbálta a mellkasomat karmolni,azt hitte, hogy ez szexi. Újdonság, macskának tettetnimagad, nem szexi. Legalábbis nekem nem.

Öt perccel azután, hogy ideért, kisétált, én pedig ott ültem a kanapén, miközben Lauren asztalát bámultam. Miutáneltelt körülbelül fél óra, és rájöttem, hogy nem jött vissza, írtam neki egy sms-t. Oké, szóval egy pöcs voltam, de komolyan,hol volt? Stevennel ebédelt? Vagy valaki mással?

De aztán bejött, és ledobta az ebédemet elém a dohányzóasztalra, és letette mellé a kólámat.

Ettől az emlékezéstől egyenesen felültem. Kurvára begyógyszerezettengem!

Azonnal küldtem egy SMS-t Noah-nak.

 

Az asszisztensem hashajtót tett a kólámba.

 

Nem kell sokáig várnom, mire visszaküld egy sms-t,tele nevető és síró hangulatjelekkel.

Visszaküldöm neki a középső ujjamat.

 

Begyógyszerezett. Azt hittem, haldoklom. Majdnem hívtam a 911-et.

 

Majdnem hívtad a 911-et, mert beszartál?

Amit egy kaki emojikból álló szöveg követ.

Megrázom a fejem, ez nem vicc. Majdnem meghaltam. A cucc, ami kijött belőlem… nem hittem, hogy emberileg lehetséges, hogy ennyi szarral tele legyek.Vissza kell vágnom neki.

 

Hűha, még azt sem tudod, hogy csinált-e valamit.

 

A zsigereimben tudom.

 

HAHAHA!!! Maradt még valami a zsigereidben? Talán,amit érzel, az csak üresség.

 

Ilyenkor nem is vesződöm azzal, hogy válaszoljak neki. Csak ledoboma telefonomat, és lassan felállok. Egy üvegvízért. Alaposan megnézem, hogy megbizonyosodjak róla, hogy nem babrálták-e meg, mielőtt kinyitom, és elkezdem inni.

Odasétálok az íróasztalához, és látom, hogy makulátlanul tiszta. Letépem az összesPost-itjét, és összegyűröm őket. Kihúzom a székét, ésleülök a számítógépéhez, aztán megnyitom, és elkezdem olvasniaz e-mailjeit.

Azt hiszi, hogy egy seggfej vagyok. Megtalálom az e-maileket, amiketPenelopénak küldött, és látom, hogy tényleg a kilépésen gondolkodik. Csak a holttestemen keresztül.

Ki fogom rúgni, mielőtt ő mondana fel nekem.

Aztán eszembe jut a tavalyi év, amikor vírust kaptam egy pornóoldalról. Ó, ne csak ülj ott, és rázd a fejed, mindannyian pornót nézünk. Tudom, hogy te is.

Megnyitom a pornóoldalt, és elkezdem átfutni az összes linket, amik felbukkannak. Lánypornóra, análpornóra, BBW-pornóra, nagymellű pornóra, meleg pornó, leszbikus pornó, MILF pornó; mondd meg, hogy milyenpornó, megnyitom az összes linket, és a maximumra állítom a hangerejét.

Ezt kapd ki, te kis boszorkány.

Lezárom a képernyőjét, a kezemet összedörzsölömgonosz örömömben. Abban a pillanatban, ahogy ezt megteszem, a gyomrom újra beindul,és alig érek ki a mosdóba, ahol megint csak ülök ott, és azt hiszem, haldoklom.

Már majdnem hajnali három óra van, amikor végre kijutok a fürdőszobából. Úgy döntök, hogy az éjszakát az irodámban töltöm.

Biztos, ami biztos hétre állítom az ébresztőt, hogy fel tudjak kelni, éslezuhanyozhassak, mielőtt bejön.

Mosollyal az arcomon alszom el, és legalább ötkilóval könnyebb vagyok.

Fél nyolcra lezuhanyozom és átöltözöm. Úgy döntök, hogymeleg mézes vizet választok ma reggel kávé helyett. Kiöblítem a csészét, mielőtt használnám, hátha megpiszkált mást is a konyhában. Ki tudja, lehet, hogytalán mindenkit meg akar ölni az irodában.

Az asztalomnál ülök, amikor belép. Amikor elhalad az irodám előtt, látom, hogy a szoknyája ma a térde fölé ér, és nem olyan szűk, mint a többi.

Persze a farkam rögtön elkezd éledezni. Lenézek,és azt motyogom neki, hogy „Áruló”.

Leveszi a sálját és a kabátját, és látom, hogy a blúza ma V-nyakú. Végre mutat némi bőrt és egy csipetnyit a szép, telt C-kosárból. A krémszínű pulóvere rásimul,és az áruló farkam felemelkedik, hogy teljesen tisztelegjen előtte. Határozottan megszorítom, miközben elképzelem a tegnapi Danielle-t. Őrögtön összezsugorodik válaszul, és én csak a fejemet rázom.

Nézem, ahogy leül, és megérinti az egeret, hogy aszámítógép képernyőjét életre keltse.

Abban a pillanatban, ahogy a számítógépe beindul, a rendszerint csendesirodát hangos szexuális nyögések hangjai töltik meg.

– Ó, istenem! Ó, Istenem! Ó, ISTENEM! – sikoltozik,egyre idegesebb és idegesebb.

Felállok a székemből, és az ajtóhoz sétálok. Nekitámaszkodom, ahogy azt mondom:

– Pornót nézni a munkahelyen. Nagyon szép.

Pánikoló pillantást vet rám a válla fölött, de nincs ideje válaszolni, mielőtt visszafordulna a képernyőhöz, ahol egy nő a legnagyobb mellekkel, amiket életemben láttam, egy pasin ugrál, fordított tehenészlány stílusban, a hangja visszhangzik az irodában.

– Ó, igen, ez tetszik! Játssz a melleimmel, adj bele keményebben! Ooohhhhhhhigennnn, ohpont ott! Basszál meg így, pont ott!

Becsukja azt a képernyőt, de egy másik felugrik jobbról a helyére. Ezúttal két férfi.

– Meg fogom dugni azt a seggetkeményen, és te az egészet be fogod fogadni, bébi.

Amikor semmi más nem történik, a lány kezd kiborulni.

– Mi a fene történik?

Megpróbálja lezárni, de hiába. A képernyőn az egyik srác farkának képe, amint az egyik fickó behatol a másik fickó seggébe. Az arca fájdalmasnak tűnik – és nem a jó értelemben. A képernyő lehet, hogy megdermedt, de a hang még mindig szól, hangosan és tisztán hallatszik.

– Baszd meg azt a szűz segget, tépd szét. Úgy fogom szétdugni a segged, hogy soha ne felejtsd el.– Ekkor már kezdenek megérkezni az emberek. Ők is Laurenre néznek, aki most már a kezeivel takarja az arcát.

Barbara céltudatosan lép ki az irodájából, és egyenesen felénk tart. A nyögés újra elkezdődik, és a képernyőéletre kel. Az első fickó most a másodikat döngeti, miközben azt parancsolja neki, hogy „verd ki a farkad, miközben én megdugom a seggedet”.

– Lauren, kedvesem, nem hiszem, hogy ez a megfelelő hely és idő arra, hogy ilyeneket nézz. Talán a saját lakásodban kellene ezt megtenned.– Feljebb tolja a szemüvegét az orrán.– Ó, ezmicsoda jelenet, igaz?– Kuncog egy kicsit.

Lauren megfordul, az arca rózsaszínben lángolzavarában. – Én ezt nem nézem. A képernyőmön volt, amikor bekapcsoltam, és nem tudom kikapcsolni. Bezártam a képernyőt.– Rákattint az X-re a sarokban, deegy másik képernyő jelenik meg, a címe: „Kérlek, élvezz az arcomra”egy térdelő lánnyal, akit tíz kemény farok vesz körül, akik egyszerre lövik ki magukat az arcára.

– Látod? Nem tudom kikapcsolni – mondja, miközben kezeit a számítógép képernyője fölé helyezi, hogy megpróbálja eltakarni a videót. – Nem áll le!– Látok néhány könnycseppet a szemében.

Rám néz, és egy pillanatra rosszul érzem magam,de aztán eszembe jut, hogy tegnap majdnem meghaltam a fürdőszobámban, és csak vigyorgok rá. A könnyek eltűnnek,és a szemében gyilkos dühöt látok, ami engem céloz meg.

– Felhívom JP-t a technikai osztályról, hogy jöjjön ide,és elintézzük ezt a helyzetet – mondja Barbara, miközbenfelveszi Lauren telefonját.

– JP, ide tudnál jönni Lauren asztalához? Úgy tűnik, hogypornót nézett, és ez átvette a hatalmat a rendszere felett.

– Én NEM néztem pornót! Már be volt kapcsolva, amikor megérkeztem– erősködik a lány.

Barbara a telefonra teszi a kezét. – Persze, persze, drágám,ahogy mondod.– Aztán visszafordul a beszélgetéshezJP-vel. – Ó, már mindent megpróbált kattintgatni, de úgy tűnik, rossz oldalra tévedt.

Nem tudom, mit mond JP, de Barbara bólogat és nevet. – Hamarosan találkozunk.

Leteszi a telefont. – Mindjárt itt lesz. – Ránk néz, rám, majd Laurenre. – De egyelőre azt mondja, hogy ne kattintsunk semmi másra.

– Eleve nem kattintottam semmire – mondja,a kezeit a levegőbe emeli, a mellei pedig ugrálnak követve a mozdulatait.

Feláll, és körbesétál az íróasztala körül, én pedig végrelátom a mai öltözékét teljes pompájában. A szoknyája nem szűk, hanemlaza, szinte leng, és amikor mozog, súrolja a combjait. A krémes, tökéletesen tónusos combjait. Őmajdnem megölt engem, emlékeztetem magam.

– Hát, ez kínos, tudni, hogy az asszisztensednek milyenek a szexuális hajlamai. Tényleg nem kellene nézned ilyen típusúanyagot munkaidőben. Valószínűleg le kéne ülnömveled és megbeszélni ezt.– Megrázom a fejem, és lenézek rá. – Nem hiszem, hogy ezt annyiban hagyhatom. Annyira sajnálom, deel kell, hogy bocsássalak. – Be sem fejezem, amit mondani akartam.

– Mi a fenéről beszélsz? Nem rúghatod ki ezért. Ez diszkrimináció! Nem mondhatod meg neki, hogy mit ne csináljona szabadidejében – mondja Barbara.

– Ez nem az, mertmunkaidőben van.– Ráteszem a kezem a csípőmre, és bámulok rá.

– Austin, még nyolc óra sincs. Technikailag még nem fizetsz neki.

Ránézek az órámra, és látom, hogy már csak néhányperc múlva lesz nyolc. – Ó, kérlek, még csak nem is akaritt lenni.

Laurent nézem, és látom, hogy oldalra billenti a fejét.

Visszanéz a számítógépére, majd vissza rám.

– Hol van az összes post-it cetlim?– Megfordul, és rám néz, egyenesen a szemembe.

Megvonom a vállam, és remélem, hogy a legjobb "nem tudom, miről beszélsz” arckifejezésemmel nézek rá. – Talán atakarító személyzet dobta ki őket.

– Miről beszélsz? Tudod, hogy a takarító személyzetcsak hétvégén jön, Austin. Úgy értem, jönnekés kiürítik a kukákat, de nem takarítanak ki mindent, csak hétvégén – teszi hozzá Barbara.

– Tényleg – hallom Laurent, miközben a kezét a csípőjére teszi. – Lenyűgöző, hiszen valaki hozzáért az asztalomhoz kétnappal ezelőtt.

Nincs időm válaszolni, mielőtt JP megjelenik egyaktatáskával. – Oké, hol található a pornószörny?

Lauren a számítógépére mutat, ahová megy, hogy elmondja neki, hogy nem nyúlt semmihez. Eltart néhány percig, hogy mindent tisztázzon.

– Tessék, ez a trükk. Tényleg nem volt olyan vészes.– Kuncog, és rám néz. – Emlékszel tavaly, amikor teljesen át kellett alakítanoma merevlemezedet, amikor ugyanez történt veled is?

Barbarára és Laurenre nézek, akik mindketten rám néznek. Barbara mosolyog, míg Lauren bámul.

– Köszönöma segítségedet, JP. Most, hogy a probléma megoldódott, talánelkezdheted a napodat – mondom Laurennek.

– Ó, akkor én máris elkezdem a napomat, rendben – mondja nekem csillogó szemmel, és én valahogy tudom, hogy épp most emelte a tétet.