23.-24. Fejezet

 

Huszonharmadik fejezet

 

LAUREN

Fordította: Niky

 

Úgy jelent meg, mintha csak egy kibaszott kifutóról jött volna le, mint egy alkalmi modell. A kifakult kék farmernadrágja jól állt neki, tökéletesen illeszkedett hozzá, minden megfelelő helyen átölelte, és a csomagja hatalmasnak tűnt. Oké, rendben. Nagyon jól felszerelt, debasszus, ez a farmer csak kiemeli ezt a tényt. A kék Henley a mellkasához, a vállához és a karjaihoz simul, kiemelve az összesizmát egészen a derekáig, ahol oldalt be van tűrve, ami nyilvánvalóan az ő stílusa.Fekete bőrdzsekijével kiegészítve az egész öltözéke úgy néz ki, mintha motorozna, ahelyett, hogy egy autót vezetne.

Porschét.

Aztán kedvesen beszélt a gyerekeimmel, főleg Gabe-bela hokis baromságokkal.

A krémek krémje volt, hogy nekem dörzsölte a kibaszott farkát, miközben én lehajoltam. Esküszöm, hogy majdnem felálltam a lábujjaimra, csak hogy becsússzon.

Vasárnap óta minden egyes este maszturbáltam, ő volt a főszereplője minden álmomnak. Azt akarja, hogy lépjek ki. Hát, bassza meg! Meg fogja bánni ezt a hülyeséget, még akkor is, ha kék golyókat vagy kék vaginát kapok, vagy akármi.

Megragadom a jóganadrágomat, mert semmi sem mutat úgy, mint a jóganadrág. Összepárosítom akék, ejtett vállú felsővel, ami épp csaka derekamig ér, és egy kicsit kilátszik a hasam, de nem túlságosan.Alatta egy kék csipkemelltartót viselek, ami ugyanolyan színű, mint a pulóver. Ez egy mami ruha, de szexi mami ruha, legalábbis remélem, hogy az.

Mielőtt lemegyek a földszintre, írok egy sms-t Kaleigh-nek.

 

Remélem, jobban érzed magad, és anya nem csinál olyat, amitől öngyilkosságot akarsz elkövetni.

 

Azonnal válaszol.

 

Noah vagyok, velem van. Majd én vigyázok rá.

 

Zavartan nézek le a telefonomra.

 

Azt hittem, hogy a szüleimnél van.

 

Úgy is volt, amíg be nem sétált hozzájuk, és meg látta, hogy Tarzant és Jane-t játszanak. Anyukád dögösen néz ki ágyékkötőben amúgy.

 

Fúj! Te beteg vagy. Kimegyek az arénába Austinnal. Mondd meg neki, hogy írjon nekem később.

 

Végre túltette magát azon, hogy „ne szarj oda, ahol eszel”baromságon?

 

Nem, rögtön válaszolok neki, aztán kibukik belőlem,

 

Ismersz valakit, aki felvenne?

 

Dolgozhatsz nekem. Én biztosan nem akarok szexelni veled.

 

Vicces fiú. Oké, nos, ha van egy igazi javaslatod, csak szólj.

 

Komolyan mondom. Szükségem van egy asszisztensre, hogy rendben tartsam a dolgaimat, és hallottam, hogy te vagy a legjobb. Gondold át és tudasd velem. Így Austin golyói nem dagadnak megint. Amúgy soha nem foglak megkérni, hogy hozz nekem kávét vagy kaját.

 

– Anya! Gyere, menjünk! – kiabál Gabe a lépcső aljáról. Ellenőrzöm a külsőmet. Igen, szexi, mégis konzervatív.

– Jövök – kiáltom, miközben elindulok lefelé a lépcsőn. Látom, Austin a lábamtól a vállamig végignéz rajtam, szeme a csipkés melltartó pántján időzik. – Oké, mindannyian készen állunk? – Nagy mosolyt villantok rá, miközben ő próbálja diszkréten megigazítani magát. Egy pont nekem.

Mindannyian beülünk a kisbuszba, és a kulcsokat Austin kezébe nyomom, mivel fogalmam sincs, hova megyünk.

Behajtunk egy egyébként üres parkolóba. – Talán zárva van– gondolkodom, miközben körülnézek.

– Nem, nálam van a kulcs. Hároméves korom óta itt gyakorlok,szóval a tulaj adott kulcsot, amikor tizenhat éves lettem. Felhívtam Craiget, hogy tudassam vele, hogy itt leszek, így tudja. Csak szombatonként és vasárnaponként használja.

Besétálunk, és Austin felkapcsolja a villanyt. A cementfalakon gyerekek képei vannak. Végigsétálok a fal mentén, míg Austin a pult mögé sétál, és elővesz egy másik kulcsot a fiókból.

Egy másik ajtóhoz sétálva kinyitja azt. – Oké, lássuk, mi van itt. Rachel, milyen méretet hordasz? – kérdezi tőle.

– Huszonnyolcas – válaszolja, fogalma sincs róla, és csakegy számot dobott be. Kijön a szobából, vigyorogva, csípőre tett kézzel néz le rá.

– Ő hármas, Gabe ötös, én pedig hat és fél – mondom neki.

Három pár korcsolyával jön vissza. Átnyújtja Gabe-nek az övét, aztán nekem az enyémet, majd Rachelnek az övét. – Nincseneklány korcsolyák, sajnálom, kölyök – kér elnézést Racheltől, leül, és elkezdi bekötni a korcsolyáját. Meglepődöm, amikor látom, hogy Gabe már bekötötte a korcsolyáját. – Készen állok – tájékoztat minket.

Austin ránéz. – Menj be abba a szobába. Van ott néhány sisak és kesztyű. – A válla fölött arra a szobára mutat, ahonnan épp most jött ki.

Gabe bemegy, és egy sisakkal jön vissza magának és Rachelnek. – Mehetek a jégre? – kérdezi Gabe, és Austin bólogat, miközben befejezi Rachel korcsolyájának megkötését, aztán odahív engem.

– Azt hiszem, meg tudom kötni a saját korcsolyámat, Austin. – Leülök elé, miközben ő térdre ereszkedve készíti elő a korcsolyát a lábamhoz, én egy kicsit előrehajolok, és a vállamat eltolom, hogy a pólóm lecsússzon egy kicsit, így megpillanthatja a csipkés melltartómat a pólóm alatt. Rögtön tudom, hogy látta, amikor hangosan felnyög. Ártatlanul mosolygok rá. – Hoppá! Elnézést kérek érte. -Felhúzom a pólómat.

Amikor a korcsolyámat bekötöm, kiveszi a táskájából a sajátját, ésfelveszi. Eltart pár percig, mireelkészül.

Elindulunk a jég felé. Rachel, aki futott, hogy csatlakozzon Gabe-hez, amint készen állt, nem korcsolyázik. Megpróbál hóangyalokat csinálni a jégen.

Gabe viszont úgy korcsolyázik, mintha arra született volna, hogy ezt csinálja.

– Azt hittem, azt mondtad, hogy nem korcsolyázik – mondja Austin.

– Tényleg nem is, csak talán egyszer-kétszer. – Nézem őt, ahogy cikcakkban megy a pálya egyik végéből a másikba.

– A kölyök egy született tehetség – jegyzi meg, miközben belép a jégre, és a kezét nyújtja felém. – Játsszunk – invitál.

Megragadom a kezét, egyik lábamat a jégre teszem, és rögtön el is csúszom. A másik kezemmel Austinba kapaszkodom, hogy ne essek el. Ő meg sem moccan, miközben én egy kicsit csapkodok.

– Szóval, az egyik kezeddel a falba kapaszkodsz, az én kezembe pedig a másikkal, oké? – instruál, miközben a pálya szélére korcsolyázik.

Életem árán is kapaszkodom a falba, miközben a másik kezemet Austin keze köré szorítom. – Ez nem vicces – mondom kifejezéstelen arccal, arra koncentrálva, hogy ne essek el a csúszós jégen. – Semmi sem vicces ebben az egészben.

Gabe-re nézek, ahogy a korongot az üres kapuba lövi. – Honnan szerezte az ütőt? – kérdezem, megpróbálva korcsolyázni.

– A hátsó szobából. Koncentrálj a lábadra. Siklás balról jobbra. – Csak bámulok rá. – Tűnj el – mondom neki, elengedem a kezét és mindkét kezemmel a falba kapaszkodom. Nézem, ahogy hátrafelé korcsolyázik, rám mosolyog, mielőtt megfordul, és Gabe-hez siklik. Ők ketten korongokat lőnek, miközben Austin tippeket ad neki.

A nap hátralévő részét a jégpályán töltjük. Rachel feladta a korcsolyázást, de rájött, hogyan működik a hangosbemondó, így előadást adott nekünk a semmiről. Mikor kisétálunk Gabe, rám néz, és megkérdezi, hogy csatlakozhat-e a hokihoz a következő szezonban a foci helyett. A feje fölött Austinra nézek,és látom, hogy vigyorog.

– Majd meglátjuk, Gabe. Előbb beszélnem kell az apáddal. Oké? – mondom, miközben beszállok a kocsiba, és nézem, ahogy Austin kinyitja Rachelnek az ajtót, és felveszi őt, hogy beülhessen az ülésmagasítóba.

Beül a vezetőülésbe, és én egy pillanatra megdöbbenek azon, hogy hogyan néz ez ki, mintha mindig is ezt csináltuk volna.

– Mit szólnátok hozzá, ha hamburgert ennénk vacsorára? – Megigazítja a tükröt, hogy a hátsó ülésre nézhessen a gyerekekre.

Mindannyian megegyezünk, hogy hamburgert eszünk a Five Guysban, mielőtt hazamegyünk. Mire végre hazaérünk, már elmúlt hét óra,és Rachel már nem bír a lábán állni.

– Oké, Rachel, fürdés és lefekvés – sürgetem, amikor beérünk. Gabe megkérdezi, hogy felhívhatja-e az apját, én pedig igent bólintok. Felszalad az emeletre a telefonommal a kezében, otthagyva engem és Austint egyedül.

– Azt hiszem, hazamegyek – mondja nekem.

Ránézek a bejárati ajtóban állva: – Köszönöm a mai napot. Nem kellett volna ezt tenned. – Odasétálok hozzá. Amikor végre előtte állok, lábujjhegyre állok, karjaimat a vállai köré fonom. – Elég dögösen néztél ki ott – suttogom, a mellkasomat az övéhez szorítva, miközben figyelem, ahogy az ádámcsutkája fel-le mozog, ahogy nyel. – Tényleg dögös, nagyon dögös. –  Megcsókolom az állát.

– Felmondasz? – A hangja szinte recseg.

– Nem. – Elmosolyodok. – Szeretem a munkámat, jó vagyok a munkámban. – Szorosabban hozzápréselem magam, a farkát a hasamon pihentetve.

– Oké, mennem kell. – Látszólag bizonytalan, hogy mit is kellene tennie. Elengedem, és figyelem, ahogy elfordítja az ajtó kilincsét. – Nagyon, nagyon szeretném, ha abbahagynád – mondja, mielőtt kilépne.

– Nagyon, nagyon szeretném, ha túllépnél rajta. – Kezemben tartom az ajtót, a félfának támaszkodva. – Hogy megmutathassam neked, hogy nincs rajtam bugyi – incselkedem vele, miközben figyelem, ahogy leesik az álla, mielőtt becsuknám rá az ajtót és nekidőlök.

Gabe visszajön a földszintre a telefonommal. – Annyira jól éreztem magam ma. Köszi, anya.– Megölel, aztán visszaszaladaz emeletre.

Ránézek a telefonomra, és látom, hogy Austin már küldött egy sms-tnekem.

 

Ez most komoly volt?

 

Nem viccelek a bugyival. Soha.

 

Mi van, ha kirúglak?

 

Nem mernéd.

 

Ezután nem küldtöbb sms-t. Megkeresem a legutóbbi sms-eket, és Kaleigh-nek írok.

 

Mondd meg Noah-nak, hogy hívjon fel kilenc után, hogy megbeszéljük az ajánlatát.

 

Nagyon remélem, hogy az ajánlatod nem a szexről szól.

 

Még mindig be vagy lőve?

 

Nem. Talán. De igen. Annyira beteg vagyok. Remélem, elkapod.

 

Nahát, köszi.

 

Azt mondta, hogy a munka a tiéd, és hogy szólj neki, mikor akarsz kezdeni.

 

Mit szól a jövő hétfőhöz?

 

Úgy hangzik, mintha szexelnem kellene vele. Annyira dögös, ahogy gondoskodik rólam. Le kéne szopnom.

 

Torokgyulladással? Még elkapja!

 

A farkába?

 

Nem, te hülye, a torkában. Mennem kell.

 

Elkezdek terveket készíteni a fejemben. Hatalmas ugrás, hogy munkahelyet váltok, csak azért, hogy szexelhessek. Tényleg, nagyon jó szex, fantasztikus szex, a legjobb szex, amit valaha is átéltem. Igen, a döntés megszületett. Most már csak túl kell élnem a hetet és azt a hülye klub megnyitót, és már ott is vagyunk a célegyenesben.

A hét gyorsabban eltelt, mint gondoltam. Már beszéltem Barbarával a távozásról. Szomorú, hogy elmegyek, de izgatott, hogy Austin végre jobb hangulatban lesz.

Úgy tűnik, a kék golyók nem állnak jól neki.

Azzal sem segítettem a helyzeten, hogy egész héten csak szűk ruhákban jöttem. Egyik nap ebéd közben a bugyimat a fiókjában hagytam. Láttam, ahogy kinyitja a fiókot és kiveszi, miközben engem nézett. Rámosolyogtam, és intettem neki. Felállt, becsapta az ajtót, majd lehúzta a redőnyét. Csak elképzelni tudom, hogy mit csinált, de nem hiszem, hogy valaha is vissza fogom kapni azt a bugyit.

Aztán ott volt az a nap, amikor az ingem véletlenül kigombolódott, amikor aktákat akartam hozni neki. Annyira szétnyílt,hogy tisztán láthatta a krémszínű, áttetsző melltartómata mellbimbóimmal együtt, amik kiálltak, hogy üdvözöljék őt. Hoppá, az én hibám. Tényleg félbe tört egy ceruzát.

De semmi-semmi sem veri az utolsó napomat. Egyszűk fekete szoknyát viselek, ami a derekamtól lefele a testemre tapada fenekem alá, ahol aztán fodrosan szétnyílik. Csipkés, combig érő harisnyát viselek.

Mielőtt elmegyek, besétálok az irodájába, hogy feltegyek néhány kérdést a holnapi buliról, amin részt veszünk.

– Szóval, mikorra kell odaérnem? – kérdezem tőle,a szék karfájára támaszkodva.

– Mindenkinek azt mondtam, hogy hat órára legyen ott. Nyolcra a vörös szőnyegen kell lennünk kint, szóval azt akarom, hogy mindenki időben érkezzen. – Hátradől a székében.

– Tökéletes. Akkor ott találkozunk. – Megfordulok, hogy távozzak, aztán megállok. – Jaj, ne, azt hiszem, elszakadt a harisnyám! – mondom, a vállam fölött átnézve, ahogy engem figyel. – A térdemen. – Lehajolok, jól tudva, hogy láthatja a csipke szegélyét a combom közepén. Elkínzottan felnyög, majd egy sor káromkodást kísér, ahogy kisétálok az ajtón. – Viszlát holnap, Austin.

 

 

 

Huszonnegyedik fejezet

 

AUSTIN

Fordította: Red Ruby

 

Éppen a Google-ban akarom megnézni, hogy meg lehet-e halni a kék golyóktól, amikor Lauren betoppan az irodámba, és a holnapi napról kérdezősködik. Szinte kísértésbe esem, hogy becsukjam az ajtót, és az asztalomon dugjam meg.

Egész héten kínzott engem. Egyik nap a fiókomban hagyta a bugyiját. Becsaptam az ajtót, lehúztam a redőnyöket, és az íróasztalomnál ültem, és elképzeltem, ahogy ül rajta előttemszétvetett lábbal, és én kiverem a bugyijával. Teleélveztem. Méghozzá keményen.

Másnap véletlenül kinyílt a pólója, és így tökéletes rálátást kaptam a melleire abban a kibaszottul szexi melltartóban, a mellbimbói keményen álltak, készen arra, hogy harapdáljam és szopogassam. Ez csak arra emlékeztetett, hogy milyen hihetetlenül érzékenyen reagál, amikor játszom velük. Bassza meg.

Aztán az utolsó csepp a pohárban rögtön azután következett, hogy befejezte a kérdéseket a partiról. Ahogy kisétált az irodámból, lehajolt, és az a pokolian dögös szoknya, ami rajta volt, felhúzódott. Egy kibaszott combfixet viselt, és a legapróbb átlátszó bugyit. Annyira apró és átlátszó, hogy láttam a szeméremajkait. Anyaszomorító.

Éppen át akartam hajítani valamit a szobán, amikor John bejött, és leült a kanapéra. – Szia, haver. Hallottam, hogy valakinek megjött a menstruációja a héten. – Poénkodik velem, épp, amikor Noah is besétál.

– Jézusom, lassan telt ez a hét, vagy mi? Nem hittem, hogy valaha is vége lesz. – Megpaskolja John hátát, és leül mellé a kanapéra. Rám néz, majd félrehajtja a fejét, és megkérdezi: – Beteg vagy?

– Nem beteg. Lauren túszként tartja fogva a vagináját, amíg Austin el nem engedi ezt az egész „nem szarok oda, ahol eszem” baromságot – magyarázza John.

– Ez nem baromság! – csattanok rájuk. – Mi van, ha teszünk pár jó kört, és aztán megharagszik rám, szakítunk, és beperel szexuális zaklatásért?– Mindkettőjükre nézek.

– Mi van, ha egész hátralévő életedet azzal töltöd, hogy életed legjobb punciját döngeted?– vág vissza Noah. – Figyelj, ha akarod, jöhet hozzám dolgozni.

Azonnal felülök a székemben. – A pokolba, arra kurvára semmi esély. Te megdugtad minden személyi asszisztensedet, akid valaha volt.

– Az még régebben volt. Megváltoztam. Tegnap elmentem a sztriptízbárba egy ügyféllel találkozni, és még csak meg sem rezdült a farkam.Valójában unatkozott. Azt hiszem, talán még ásított is– néz le Noah az ágyékára.

John tanulmányozza őt. – Ne bassz, megfertőződtél?

Noah csak megrázza a fejét. – Meg. Egyébként holnap elhozom a lányt.– Hátradől.– Kurvára dögös a csaj. A lábait a feje mögé tudja tenni, haver.

– Nem akarom tudni ezt a szart!– kiabálom. – Ő Lauren húga.

– Nem a te húgod.– Noah visszafordul, hogy visszanézzen Johnra. – És ott tudja tartani őket– emeli fel a kezét egy pacsira. Mindkettőjük arcán szarevő vigyor húzódik.

– Lauren holnap hoz magával valakit?– kérdezitőlem John.

– Nem! – csattanok fel, aztán arra gondolok, hogy kurvára jobb, ha nem hoz magával randit.De ha mégis, akkor tudnom kell.

Felveszem a telefonom, és írok neki egy sms-t.

Egyedül jössz holnap?

 

Remélem, hogy veled megyek, de nem vagyok benne biztos.

 

Ledobom a telefonomat.

– Jézusom, lehetetlenné teszi az életemet.

– Szegénykém.Csak lépj már túl rajta, baszd meg!Szexelj vele, dolgozz vele, és akkor sokkal kevesebb panaszom lesz az emailjeimben.– John feláll.– Most pedig, ha megbocsátotok, hazamegyek, hogy lefeküdjek a feleségemmel.A kanapén, mert megtehetjük.

– Te hazug – mondja Noah.– A házas emberek csak az ágyban dugnak.Guglizz rá! – Rákacsint Johnra, miközben az kisétál.– Menjünk az edzőterembe.Ott ledolgozhatod a frusztrációdat– áll fel Noah.Én is így teszek, és követem őt kifelé.A következő három órát azzal töltöm, hogy a szart is kiverem a bokszzsákból, és szinte a végkimerülésig dolgoztatom a testemet.Most a kocsiban ülök, úton a buliba.Pont hat előtt érek oda, a kocsimat a parkolóban hagyom.A vörös szőnyegen sétálva látom, hogy a média felállt, és integetek néhány ismerős riporternek.Kinyitom az ajtót, belépek, és elakad a szavam.Látom, hogy Scarlett, a rendezvényszervező odasétál hozzám.– Szóval, mit gondolsz? – kérdezi, miközben szemügyre veszem a termet. Mindenhol gyengén megvilágított csillárok vannak, szexi fénybe borítva a szobát. Az egész térben fehér rózsák vannak elhelyezve tükrös vázákban. Minden asztalon van egy kis lámpa, amely úgy néz ki, mint egy martinis pohár, tele apró műgyémántokkal, amelyek fényforrások.

A felülvilágítók kikapcsolása után szinte meghitt fényhatást fognak kelteni.

– Nagyon szexi.– Figyelem, ahogy a pincérek elhelyezkednek.

Chris odasétál hozzám, nyakkendő nélküli öltönyben. – Scarlettjó munkát végzett, mi? – kérdezi.

– Igen.

Az ajtóra nézek, és látom, hogy John jön befelé. Méretre szabott fekete öltönyt visel, fekete nyakkendővel.Dani fekete ruhában sétál be, őt követi Barbara és Steven, akik mindketten talpig díszbe öltöztek.

– Ez annyira gyönyörű!– mondja Barbara.Ez a kedvencem eddig.

Körülnézek, és végigmérem a fülkéket.Mindegyiknél vödrök vannak felállítva a palackoknak. – Ti menjetek, foglaljatok le egy bokszot, hogy később ne őrüljünk meg.

Amikor visszafordulok, a szívem megdobban, amikor meglátom Laurent, amint besétál.Lélegzetelállítóan néz ki.

Korallszínű kezeslábast visel. Elöl veszélyesen mélyen kivágott, és feljön a nyaka köré, ahol záródik, szabadon hagyva a vállát. Nézem, ahogy körülnéz, amikor látom, hogy a parkolófiú visszarohan, és a nevét kiáltja, ő pedig megfordul, hogy üdvözölje. Mivel a haja fel van kötve a feje tetejére, látom, hogy a háta egészen a derekáig csupasz. Mintha ez nem lenne elég szexi, mindkét lábánál egy-egy hasíték fut a bokájától a combja tetejéig, így jól láthatóvá válnak a tónusos lábai. Egy kibaszottul szexi arany tűsarkú cipő van rajta, rajta műgyémántokkal, amiért ölni tudnék, hogy később a hátamba vájjon.

Egy egyszerű gyémánt fülbevaló teszi teljessé a megjelenését.

Amikor odasétál hozzánk, látom, hogy a nadrágszárai minden egyes lépésnél körbe-körbe suhannak, így bepillantást nyerhetek a lábaira.– Bocsánat, hogy késtem, Uberrel jöttem – magyarázza, és én pillantásommal végigpásztázomaz összes szabadon hagyott, selymes bőrét.

Csak állok itt, és magamba szívom őt.A vágy, hogy megragadjam a kezét, és magamnak követeljem, olyan háború, amit magammal vívok meg.

– Szent szar, Lauren, elképesztően nézel ki!– kiáltja Dani, amikor visszajön hozzánk, miután foglalt egy bokszot.– Imádom ezt a színt rajtad.

– Köszönöm szépen. Ó, nézd, ott van Barbara. Megyek, köszönök neki.– Elsétál, és mi mindannyian nézzük, ahogy elmegy. És nem is mi vagyunk az egyetlenek. A pincérek mind felfigyeltek rá.A pultos észreveszi, hogy köszön Barbarának, és odasiet hozzá, arcán hamis mosollyal beszélgetésbe elegyedik vele.Lauren hátraveti a fejét, és nevet azon, amit mondott – bármi is legyen az –, és felforr a vérem.

Épp időben megyek oda mellé, hogy halljam, amint rendel magának egy citromos martinit. – Én egy whiskyt kérek jéggel – mondom neki, mielőtt elsétálna.

– Válthatnánk pár szót, Lauren? -kérdezem tőle.

– Persze, de még nem kaptam meg az italomat. Mit szólnál későbbhöz? – mondja, miközben Barbarával beszélget, és rólam nem vesz tudomást. Barbara mellett áll, és beszélget, ezért én a pultra támaszkodom mellette, remélve, hogy az, hogy ilyen közel vagyok hozzá, kizökkenti őt a játékából.

A csapos leteszi előttünk a pultra az italokat.

– Pohárköszöntő?– kérdezi Lauren. – Az új kezdetekre és az elengedésre!– Rámosolyog Barbarára, aki rákacsint, és koccint a poharával. Mindketten kortyolnak és mosolyognak, miközben én fogom a whiskymet, és egy húzásra megiszom.

– Ideje fotózni! – jelenti ki Scarlett.

– Fotózni?– kérdezi Lauren mellettem.

– A klub megnyitása előtt mindig készítünk egy csoportképet a falra– magyarázza Barbara.

Megragadom Lauren kezét, ujjaink összefonódnak, miközben a vörös szőnyeghez vezetem, ahol a fotós már vár.

Megpróbálja kiszabadítani a kezét, de nem hagyom.Helyet foglalok középen, John mellett.Elengedem a kezét, lehajolok, hogy a fülébe súgjam:– Kurvára ne mozdulj!– mondom neki összeszorított fogak között.– Egy kibaszott centit se.Ne tegyél próbára! – Forgatja rám a szemét.

A következő negyven percet fotózással töltjük. Végre végeztünk, visszasétálunk, és mindannyian fogunk egy-egy pezsgős poharat, amivel koccintunk a kemény munkára.

Iszom a poharamból, és nézem, ahogy Lauren engem néz. Rámosolygok, figyelem, ahogy kitágul a szeme, és tudom, hogy ugyanúgy akar engem, mint ahogy én őt.

Odasétálok hozzá. – Gyönyörű vagy.– Megsimogatom az arcát a hüvelykujjammal. – Gyere haza velem.

Mosolygós szemei rám tapadnak. Közelebb lép hozzám, majd a tekintete a vállam fölé vándorol, és megmerevedik. Az arca megváltozik, a mosolya eltűnik, a gerince egyenes. – Jake?