25.-26. Fejezet

  

Huszonötödik fejezet

 

LAUREN

Fordította: Red Ruby

 

Tudtam, hogy ha ma este így öltözve jelenek meg, az ledönti Austint a lábáról. Soha nem éreztem magam olyan szexinek, mint ebben a ruhában.

De nem én vagyok az egyetlen, aki gyilkosan kiöltözött. Austin egy méretre szabott tengerészkék öltönyt és egy ropogós, hófehér inget visel, amelynek a felső két gombja ki van nyitva, és nincs rajta nyakkendő. Ezüst mandzsettagombok pihennek a csuklóján, a neve monogramja mellett, és ezüst Patek Philippe órája is kilátszik. Kifényezett barna Ferragamok– mit is mondhatnék, cipőrajongó lány vagyok – teszik teljessé az egész csomagot, és micsoda csomag!

Próbáltam nem figyelni őt a bárpultnál elfoglalt helyemről, de a szemem sarkából láttam, hogy felém tart. Amikor megragadta a kezemet, összefonva az ujjainkat, tudtam, hogy vele megyek haza. Nos, ez és az, amikor azt mondta, hogy kurvára ne mozduljak. Majdnem kísértésbe estem, hogy megmozduljak, csak hogy lássam, mit fog csinálni.

Ahogy néztem őt, miközben koccintottunk, olyan büszke voltam mindenre, amit tett. Néztem, ahogy odasétál hozzám. – Gyönyörű vagy – mondja, miközben a hüvelykujjával megsimogatja az arcom. – Gyere haza velem! – Közelebb lépek hozzá, készen arra, hogy azt mondjam neki, bárhová elmennék vele. Rámosolygok, egy pillanatra átpillantok a válla fölött, és ez az egy másodperc megváltoztatja az estémet.

A mosolyom elhalványul, és a gerincem megmerevedik, ahogy átjár a düh. – Jake?

Amikor Jake besétál Camillával a karján, kicsit visszahúzódom. Nem sokszor vettem részt a rendezvényein, amikor házasok voltunk, mert mindig történt valami otthon.

Austin megfordul, hogy lássa, mit bámulok, és figyeli, ahogy Jake és Camilla felénk tartanak, Jake fogja a kezét. – Mi a fasz? – mondja az orra alatt.

Nincs esélyem elmondani neki mindent, amit el kell mondanom.

– Hé, Lauren, mit keresel itt?– kérdezi Jake, amikor megállnak előttem.

– Ööhm...– A szavak a torkomon akadnak.

– Segített abban, hogy a ma este megtörténjen – válaszol helyettem Austin, és a kezét a hátam alsó részén lévő, szabadon hagyott bőrre teszi. – Austin Mackenzie– ajánlja fel a kezét, hogy megrázza Jake-ét.

– Jake Watson, Lauren férje.– Megrázza Austin kezét.

– Ex – mondom, és lenyelem a maradék pezsgőmet. – Exférj.– Jake-re, majd Camillára nézek. – Gabe volt tanára. Sok ex van a teremben– nevetek fel idegesen.

– Ó, várj csak! – csettint Jake az ujjaival. – Te vagy az az Austin, aki elvitte a gyerekeket korcsolyázni?

Austin pezsgőt ragad egy arra járó pincértől, és átnyújtja nekem, mielőtt visszahelyezi az üres poharamat a tálcára. – Az én lennék. Múlt pénteken vittük el a gyerekeket. Nem volt suli.

– Ti ketten randiztok?– kérdezi Jake meglepődve, a szemöldöke felszalad.

Nem tudom, hogyan válaszoljak erre. Sosem beszéltünk igazán a kapcsolatunk státuszáról. Szexelünk, igen, az őrületbe kergetjük egymást, igen. A randizás... ez bonyolult. – Igen– jelenti ki Austin. – Ha megbocsátasz, látok valakit, akinek köszönnünk kell.– Amikor megfogja a kezemet, bólintok nekik, és követem, bárhová is visz.

Odasétál egy párhoz, akik épp most léptek be az ajtón. A beszűrődő kiabálásból és a villogó kamerákból tudom, hogy valaki fontos emberről van szó. – Cooper!– köszönti Austin, és felemeli felé a kezét.

A pár odasétál hozzánk, és én nem tehetek róla, de bámulom őket. A férfi hatalmas és gyönyörű, nyilván nem olyan gyönyörű, mint Austin, de még mindig áll-leesősen jóképű. Austin elengedi a kezemet, hogy megrázza a barátja kezét, és magához vonja, hogy megölelje. – Seggfej – mondja Austin. – Örülök, hogy látlak – válaszolja Cooper, és könnyed mosollyal néz rá.

– Kösz, hogy eljöttél.

– A világért sem hagynám ki. Ráadásul az éjszakát a szállodában tölthetjük, ahol azt tervezem, hogy teljes mértékben kihasználom Parkert.– A mellette álló nőre nézek, aki csak a szemét forgatja.

– Ugyan már, ő csak dumál. Mostanában az ikrek előtt elalszik– nevet a férjére.

– Majd én megmutatom neked az elalvást – mondja neki, majd felém fordul. – Ennek az embernek nincs modora. Cooper Stone.– Kinyújtja a kezét a kezemért. – Ő a feleségem, Parker Stone.

Austin nevet rajta. – Ő az a fickó, akivel együtt játszottam a főiskolán. Most már visszavonult, és Mami urat játszik.

– És minden egyes kibaszott másodpercét élvezi.– Lehajol, hogy megcsókolja Parker ajkát.

– Szóval, hogyan találkoztatok?–néz rám Parker.

– Én vagyok az asszisztense.– Újabb kortyot iszom a pezsgőből.

– Te vagy az, aki szikla nagyságúvá változtatta a heréit? – kérdezi nevetve. – Láttam a képet.

Megragadom a poharat mindkét kezemmel, én is nevetve. – Hogy lehet, hogy mindenki látta ezt a képet, csak én nem?

– Ó, elküldhetem neked. Azt hiszem, ez Cooper képernyővédője– nevet Austinra, aki felnyög mellettem.

– Kibaszottul ki fogom nyírni Noah-t!– dugja zsebre a kezét. Nincs esélyem mást mondani, mert kintről újabb kiabálás hallatszik, és a kamerák vakui megint megőrülnek.

– Azt hiszem, Matthew megérkezett – mondja Parker a csoportnak, és nem kell sokáig várnunk, mire kinyílik az ajtó, és belép Matthew.

Oldalt elválasztott fekete haja van, felül kicsit hosszabb, oldalt rövidebb. Karcsú szabású fekete öltönye tökéletesen illeszkedik az alkatához. Sötétszürke ingét fényes fekete nyakkendővel párosította. Ahogy a zakója nyitottan lóg, megmutatva izmos mellkasát, jól látszik, hogy elég sok időt tölt az edzőteremben. – Matthew!– kiáltja Parker, és magához inti. Az átnéz a válla fölött, és látja, hogy Parker integet. Széles mosollyal köszönti, és megfordul, hogy átvezesse magát és a mellette álló nőt hozzánk.

Elindulnak errefelé, cikcakkban haladnak át a tömegen, amely egyre csak nőtt, és időnként megállnak, hogy köszönjenek az útjukba eső embereknek.

– Szia, Mami, Coop – köszönti mindkettőjüket egy öleléssel és Parkert egy puszival. – Hol van Karrie? – néz körbe és keresi azt, akiről feltételezem, hogy az a nő, akivel besétált.

A szőke nő egy férfival beszélget, aki kezet csókol neki, és nevet vele. Csodálatosan néz ki az alakján végigsikló fehér ruhában. A felsőrész vállig érő, szexi kis ujjakkal, amelyek a bicepszére tapadnak, és a ruha minden megfelelő helyen átöleli őt, ahogy szűkül a combjain lefelé, és éppen a térdei felett áll meg. Sűrű haja lazán lóg csupasz válla körül. Matthew kiszúrja, és egyenesen odasétál hozzá, megragadja a kezét, teljesen hidegen hagyja, hogy a másik srác még mindig a másik kezét fogja.

Mielőtt odaérnének hozzánk, a lány megállásra rántja a férfit, és mond neki valamit. A férfi lehajol, és szájon csókolja, és ez sem csak egy puszi. Nem, ez egy olyan csók, amit az ember a szerelmének ad, olyan csók, amit egészen a lelkedig érzel. Amikor végre elengedi a lányt, megfogja a kezét, és lezárja a köztünk lévő távolságot.

– Nos, ezzel ez el is dőlt– mormogja Cooper, miközben belekortyol a sörbe, amit a pincér épp most hozott neki.

Amikor odaérnek hozzánk, Parker rámosolyog a lányra, és köszönti. – Karrie, gyönyörű vagy!

Cooper végignéz rajta, és rámosolyog Matthew-ra. – Sok szerencsét, fiam! – Matthew meredten néz rá.

– Austin, ő itt a barátnőm, Karrie– Matthew magához húzza a lányt, kezét a dereka köré fonja.

– Nem vagyok a barátnője. A gardedámja vagyok.– Kinyújtja a kezét Austin felé, majd felém. Austin és Cooper is nevetésben tör ki, amikor Matthew rávillantja a lányra a tekintetét.

– Majd én mutatok neked egy gardedámot.– Matthew rábámul, ő pedig visszabámul rá.

– Sok szerencsét a megtalálásomhoz – viccelődikKarrie. – Jövő hétig nem kell veled lennem.– Megpróbálja lefeszíteni a Matthew ujjait a csípőjéről.

Erre Matthew elneveti magát, és lekap egy sört a tálcáról a mellettünk elsétáló pincértől. – Próbálj meg elszaladni. Nem mersz– hívja ki a lányt. – Emlékezz az utolsó alkalomra, mikor megpróbáltad– kortyol a sörébe. Az emlék nem semmi lehet, mert Karrie arca rózsaszínűvé válik.

– Lauren, szoktál táncolni?– kérdezi Parker, amikor Rihanna „This is What You Came For” című száma megszólal. Bólintok, majd lehúzom a maradék pezsgőmet, és az üres poharat átadom Austinnak.

– Imádok táncolni – mondom, miközben a srácok mindannyian felnyögnek.

– Menjünk, szerezzünk egy bokszot– mondja Matthew. – A tánctér zsúfoltnak tűnik.

– Én táncolni fogok. Ki jön?– Karrie elindul a táncparkett felé, és még csak tudomást sem vesz Matthew megjegyzéséről. Parker követi őt, és én is követem Parkert.

Hárman találunk egy helyet a táncparketten, ahol csatlakozik hozzánk Dani. Mind a négyen a zene ütemére mozdulunk, kezek a levegőben, csípő rázva. Együtt énekelünk a zenével, ahogy az egyik dalról a másikra vált.

Nem tudom, meddig vagyunk itt kint, de nem tudom nem észrevenni, hogy egy csapat srác körbeállt minket, és megpróbálnak közénk kerülni. A fények elhalványulnak, a csillárok fénye lágyan megvilágítja a szobát.

Körülnézek, hogy lássam, hol van Austin, és nem kell messzire néznem. A korlátnál áll, és lenéz ránk, Cooperrel a balján, a jobbján egy nő lóg. A nő egy piros, egy ujjú csipkeruhát visel, ami nagyon szűk és nagyon rövid. A keze a férfi karja köré fonódik, miközben a fülébe suttog.

– Megyek, hozok valamit inni – tájékoztatom a lányokat, majd a bárpult felé indulok. Megállok a pult szélén, próbálom felhívni a pultos figyelmét, de nagyon sokan vannak.

– Mit képzelsz, mit csinálsz?– hallom magam mellől. Megfordulok, és Jake-et látom ott, egyedül. Balról jobbra nézek, és próbálom megtalálni Camillát.

– Szerzek magamnak egy italt.– Az egyik karomat a pultra támasztom, hogy levegyem a cipőmrőla súlyt.

– Úgy értem, mit képzelsz, mit csinálsz azzal a fickóval?– A keze a zsebéhez megy, és ekkor látom, hogy a hasa körül meghízott.

– Tényleg nem értem a kérdésedet, amihez egyébként semmi közöd.– A csapos végre odajön.

– Mit hozhatok? – kérdezi.

– Két feles tequilát.– Jake-re nézek. – Te mit iszol?– Nemlegesen rázza a fejét a csapos felé.

– Ezt a fickót nem gondolhatod komolyan. Rá van írva, hogy játékos – szidja Jake, miközben a csapos leteszi elém a feleseket.

Lehúzok az egyiket, összepréselem az ajkaimat, ahogy a folyadék végig éget. Visszanézek Jake-re. – Nem ítélhetsz meg egy könyvet a borítója alapján, Jake. Elvégre te nem úgy néztél ki, mint egy csaló, mégis az vagy.– A szája dühös, komor vonallá húzódik össze. Megragadom a következő felest, és azt mondom neki: – Nem szólhatsz bele abba, hogy kivel randizom. Sem most, sem soha.– Visszanézek a korlátra, és látom, hogy Austin már nincs ott, és a nő sem, aki egész idő alatt rajta lógott. A szívem elnehezedik, és a gyomrom ég a feldúltságtól.

Camilla ezt a pillanatot választja, hogy megtalálja őt. – Sehol sem találtalak.– Odahajol hozzá, és megcsókolja, kezét az arcára teszi. A nagy, kerek gyémántot nem lehet nem észrevenni.

Mindkettőjüket nézem, miközben a pultos újabb felest tesz elém. Gyorsan lehúzom azt is, mielőtt visszanéznék rájuk. – Gratulálok az eljegyzéshez– mutatok a kezére. – Elnézést – mondom, és megpróbálok elsétálni mellettük, de Jake megragadva a karomat megállít. Kérdőn felvonom a szemöldököm, miközben a karomon lévő kezéről az arcára nézek.

Esélyem sincs többet mondani, mielőtt üvöltést hallunk a hátam mögül. – Vedd le róla a kibaszott kezed, mielőtt minden egyes csontot eltörök benne! – Átnézek a vállam fölött, és Austin dühös arcát látom, amint Jake-re mered.

Jake lazít a karom szorításán, én pedig visszarántom. – Sok szerencsét, Camilla. Tudod, mit mondanak, aki egyszer hűtlen, mindig hűtlen marad.

És ezzel a búcsúpillantással elsétálok hármójuktól, hogy a mosdó felé vegyem az irányt.

Huszonhatodik fejezet

 

AUSTIN

Fordította: Red Ruby

 

Fent állunk a bokszunknál, és nézünk le a négy táncoló nőre, mind a négyen figyelmesen nézünk.

Amit a nők nem vesznek észre, az az, hogy figyelmet keltenek – sok figyelmet. Cooper mellettem áll, a karját keresztbe fonta a mellkasán, és a szeme gyakorlatilag résnyire szűkült. Matthew mellette áll, tíz másodpercenként morog, és nem lepődnék meg, ha a füléből gőz kezdene párologni. Az egyetlen nyugodt ezzel az egésszel kapcsolatban John, aki a korlátnak támaszkodva néz minket. – Balekok. Mindannyian megfordulunk, hogy ránézzünk.

Cooper előrehajol. – Ööö, elmagyaráznád, mit csinálsz Karrie-vel?– kérdezi, és Matthew felé fordítja a fejét.

– Nem. Ő az enyém– kortyol a vizébe. – Csak küzd az elkerülhetetlen ellen.

– Egyszer már elhagyott téged. Miből gondolod, hogy nem próbálja meg újra?– kérdezi Cooper.

– Négy napra az ágyamhoz bilincseltem.– Elmosolyodik az emlékre. – Merje újra megpróbálni.

– Ugye tudod, hogy ez emberrablás?– vigyorodik el Cooper.

– Elengednéd Mamit? – kérdezi tőle, jól tudva, hogy még négy órára sem engedné elParkert. – Csak úgy felszállna egy repülőre, és elrepülne Isten tudja, hová?

– Remélem, kényelmes bilincset használtál. – Cooper nevet, miközben visszanéz a nőjére.

– Pontosan – jelenti ki Matthew. – Most pedig visszamegyek oda, mert már elég teret adtam neki. – Lesétál a lépcsőn, és egyenesen a lányhoz megy a táncparkettre. Közvetlenül mögé lép, a keze a lány csípőjén landol, ahogy közelebb húzza magához. A lány nem mozdul, amíg a férfi nem súg valamit a fülébe, aztán a karjai felvándorolnak a férfi mellkasán, és a nyaka köré fonódnak.

– Austin.–  Jobbra nézek, és látom, hogy Serena jön fel a lépcsőn. – Már mindenhol kerestelek. Arcon csókol, és belekapaszkodik a karomba.

– Egész éjjel itt voltam.– Lenézek a táncparkettre. A lányok még mindig táncolnak, de Matthew már elment Karrie-vel.

– Hát nem mesés? Megcsináltuk, van egy újabb bombasikerünk.– Belemélyeszti a karmait a karomba, miközben én megpróbálom lerázni őket. – Mi uralhatnánk a világot, az ágyban és az ágyon kívül is -dorombolja. – Nem gondolod?

Megrázom a fejemet a merészségére, és bosszús nevetést fújok ki, miközben határozottan lehúzom a kezét a karomról. – Serena, ez soha nem fog megtörténni. Soha.– Lenézek, és látom, hogy Lauren a bárpult felé tart.

Elsétálok Serenától, és lemegyek a lépcsőn. A bár irányába indulok, lefelé menet különböző emberekkel beszélgetek, megköszönve azoknak, akik megjelentek. Látom, hogy Noah és Kaleigh besétálnak.

– Ez a hely őrületes– néz körül Noah. – Gratulálok, ember!– Kezet ráz velem.

– Még az inged sincs rendesen begombolva – mutatok rá.

Kaleigh megvonja a vállát. – Nem tehetek róla, hogy úgy öltözködik, mint egy srác a GQ-ban. Hol van Lauren?– Átnéz a fejem mögé.

– Ó, a francba! Az ott Jake és a házasságtörő?– A bárpult felé néz.

Meg sem várom, hogy mit mond ezután. Megfordulok, hogy Jake és Lauren felé vegyem az irányt, amikor látom, hogy Lauren megpróbál elsétálni, és ahogy Jake a karját megfogva megállítja. Felforr a vérem, a kezem ökölbe szorul az oldalamnál. – Vedd le róla a kibaszott kezed, mielőtt minden egyes csontot eltörök benne!– mordulok rá, a hangom hangos és dühös, amitől a körülöttünk lévő emberek megfordulnak és megnéznek.

Lauren elrántja tőle a karját. Camillára néz, és azt mondja: – Sok szerencsét, Camilla! Tudod, mit mondanak, aki egyszer hűtlen, mindig hűtlen marad.– Aztán megfordul, és elindul a tömegen keresztül a mosdó felé.

– Tudom, hogy csak játszadozol vele – jelenti ki Jake, miközben elém lép.

– Tudtam, hogy hülye vagy. Csak azt nem gondoltam, hogy egy kibaszott idióta is vagy.– Róla a barátnőjére nézek, aki az egyik kezét a sajátjában tartja mindkét kezével. – Nemcsak lejjebb adtál az igényeidből, hanem a legolcsóbb koppintást vetted le a polcról.– Ezután Camillához fordulok. – Vártam, hogy megnézzem, emlékszel-e rám, Camilla. Nem voltam benne biztos, hogy fogsz. De biztos vagyok benne, hogy emlékszel Maxre.– Az arca elsápad, amint megemlítem a jó barátom nevét. – Jól van, és jól megy a sora. Tudod, miután kibasztad a házból és az otthonából. Mindent elvesztett miattad, és miért?– vicsorgok rá, majd visszanézek Jake-re. – Ha azt hiszed, hogy te vagy az első diák apja, akivel dugott, gondold át még egyszer. Te csak az idei modell vagy.– Undorodva pillantok Camillára. – Fogadok, hogy most is már kefél mással. Elvégre a játéknak vége számára. Te mindent feladtál. Elmúlt az izgalom.

Végigpásztázom a szobát, a tekintetem arra a helyre vándorol, ahol utoljára láttam Laurent. – Egy második mobiltelefont rejteget. Max a tamponos dobozában találta.– Ezzel a csemegével otthagyom a bolondot, és elindulok a mosdóba.

Két percet várok a mosdó előtt, vagy talán két másodpercet, mielőtt bekopogok az ajtón. – Bejövök!– kiáltom, besétálok, és köszönésképpen biccentek a papírtörlőket osztogató lánynak. Lauren a mosdókagyló mellett mossa a kezét. – Beszélnünk kell!– mondom neki, miközben tátott szájjal néz rám a tükörből.

Lerázza a vizet a kezéről, majd elkapja a törülközőket a személyzettől. – Most nem igazán van kedvem beszélgetni.– Megtörli a kezét, eldobja a törölközőt, majd kisétál.

Kilép az ajtón, én pedig akcióba lendülök. Megragadom a kezét, és a másik irányba rángatom az iroda felé. – Austin, tényleg– mondja, miközben hallom, ahogy a sarkai kopognak a padlón mögöttem.

Kinyitom az iroda ajtaját, amelyet korábban a tervrajzok megbeszélésére használtam, majd becsukom magunk mögött az ajtót, és bezárom.

Besétál a szobába, és az ablakhoz megy, amely az egész klubra rálát az ablakból. – Most tényleg nincs hozzá hangulatom, Austin.– Bámulok rá. – Őszintén szólva csak haza akarok menni.– Odasétálok az ablakhoz, és megállok mellette, miközben kinéz.

Látom, hogy Jake és Camilla ott veszekszik, ahol hagytam őket. – A baráti körömben úgy hívják, hogy „Camilla, a picsa”. Az egyik legjobb barátom Max, a felesége egy nagyszerű nő, háromgyermekes apa. Camilla tanította a legidősebb fiukat.– Látom, hogy rám néz, ezért megfordulok, hogy ránézzek. – Ő egy idióta.

– Nem számít– vonja meg a vállát. – Tényleg nem számít. Ha nem Camilla, akkor valaki más is lehetett volna. Ki tudja? És veled – nevet fel –, veled annyira nem vagyok egy súlycsoportban. Gyerekeim vannak, anya vagyok. Nem vagyok erre termett.– A táncparkettre mutat. – Ez a te világod. Az a szőke a te világod.– Humortalanul felnevet, és elfordul, hogy elsétáljon. – Azt hiszem, az az előírás mégiscsak jó döntés volt.– Elindul, amikor a kezem kicsapódik, hogy megfogjam az övét, az ujjaim az övébe fonódnak. Mindketten lenézünk a kezünkre, de ő lassan elhúzza az övét. – Ezt nem tudom csinálni.

– Most már végeztél?– kérdezem tőle. – Sok minden vagyok, Lauren, de nem vagyok hazug vagy kibaszott csaló. Akarlak téged.– Megszüntetem a köztünk lévő távolságot, végigfuttatom az ujjaim hátulját a vállától a könyökéig. – Csak téged. Teljesen kibaszottul megőrjítesz, és kurvára folyamatos készenlétben tartasz. Mindent akarok tőled, és én még soha nem akartam mindent. Csak magamat akartam. Most téged akarlak, és mindent, ami veled jár. Akarom a vacsorákat az asztalnál. A nevetést akarom. A gyerekek ugratásait akarom. Basszus, még azt is akarom, hogy Rachel seggfejnek hívjon, de nem állandóan– kuncogok, ahogy látom, hogy mosolyog. – Több olyan vasárnapot akarok, mint amilyen az volt, amikor együtt ébredtünk.

Magamhoz húzom, ahogy átkarolom, és csókot nyomok a válla és a nyaka találkozásához. Érzem a borzongást, ami válaszul végigfut rajta. – Austin– suttogja, miközben a mellkasa emelkedik és süllyed az idegességtől. – Nagyon nem szeretném levágni a farkadat – mondja halkan –, de megteszem. Ha az nem működik, Kaleigh befejezi a munkát.

Az ajtóhoz szorítom, és megcsókolom a száját, mielőtt még bármi mást mondana. A szükség, hogy megízleljem őt, erősebb, mint a következő lélegzetvételemé. A szám elnyeli az övét, miközben a szája illeszkedik az én szükségemhez a sajátjával.

A nyelvünk már összekeveredik, amikor a kezei egyenesen az övemhez nyúlnak, az én kezeim pedig a fenekére.

Elhagyom a száját, ajkaimmal végigsimítok a nyakán, egészen a mellkasán lévő mély V-nyílásig. Lenyomom az anyagot a melléről, és lehajolok, hogy a számba vegyem a mellbimbóját. Mélyen megszívom, és a feje hátraesik az ajtónak, a kezei pedig abbahagyják az övem támadását.

– Austin– nyögi, egyik lábát a csípőmhöz emeli, a kezem a lábát fogja, majd felfelé vándorol rajta, és a résbe merülve végigcsúszik a combja hátulján. A kezem egészen felsiklik, hogy megsimogassam a csupasz fenekét.

– Jobban teszed, ha van rajtad bugyi– figyelmeztetem, mielőtt lágyan megharapnám a mellbimbóját. Elengedem a lábát, leguggolok előtte, mindkét kezem végigvándorol a lábszára hátulján, amíg el nem éri a fenekét.

– Hoppá, az én hibám. Azt hiszem, elfelejtettem bugyit húzni.– A légzése kicsit akadozóvá válik, ahogy a kezem a fenekét szorítja.

– Bassza meg!– sziszegem, miközben rájövök, hogy egész idő alatt semmit sem viselt ez alatt a pokolian dögös ruha alatt. Épp akkor állok fel, amikor a nyaka mögé nyúl, lecsatolja a felsőt, és az anyag suhanva lecsúszik a testéről, amíg ott áll előttem, dicsőségesen meztelenül, kivéve az aranycipőjét.

A melleit a kezébe fogja, és megkérdezi: – Készen állsz arra, hogy ejtsd ezt az egész „ne szarj oda, ahol eszel” baromságot?". – A szemei csukva vannak, miközben a mellbimbóit az ujjai között forgatja. Most azonnal odaadnám a lelkemet, hogy megérinthessem. A nyelve kivillan, hogy megnyalja az ajkait, és az egyik keze végigvándorol a testén, ahogy magába csúsztatja.

Kezem a hajamba túr, a szálakat rángatva, miközben a farkam megrándul a nadrágomban, mintha azt kérdezné, miért nincs máris belé temetkezve. – Bassza meg! Rendben – adom be a derekam, miközben elkezdem kigombolni a nadrágomat.

– Megtennéd ezt értem? Értünk?– kérdezi.

– Bármit– mondom neki, majd a homlokomat az övére helyezem. – Érted bármit – suttogom, tudva, hogy a kibaszott holdat is neki adnám, ha tudnám.

– Jó, kilépek.– Elmosolyodik. – Most mi lenne, ha megmutatnád, mennyire hiányoztam neked?– Lehúzom a nadrágomat a combomig, és a zsebembe nyúlok, hogy elővegyem a pénztárcámat és egy óvszert. Gyorsan felgörgetem, de még mindig tovább tart, mint szeretném.

Felemelem őt. – Tényleg sajnálom, de ez gyors lesz. Ígérem, hogy kárpótolni foglak– mondom neki, miközben belemerítem a farkam, és keményen és gyorsan megdugom az ajtónak támasztva. Nincs szükség beszélgetésre, mivel az egymás iránti szükségtől duzzadó testünk megteszi helyettünk.

Újra és újra belé döfök, amíg a puncija végül rám nem szorul, és ő a nevemetkiáltja. Durván belecsapódok, mielőtt teljesen belé hatolok, és követem őt az orgazmusba. Körém tekeredik, karjait a nyakamra, lábait a derekam köré fonja. A fejem a vállán pihen, miközben levegőért kapkodok. – Mondd, hogy hazajössz velem!

Kuncog. – Mondhatok nemet?

– Próbáld meg, ha mered– hívom ki, közvetlenül azelőtt, hogy kopogtatnak az ajtón.

– Austin, bent vagy?– kiáltja a nyafogó hang a másik oldalról.

– Kibaszott Serena – mormolom. Leteszem Laurent a lábára, ahol felveszi a ruháját, belecsúszik, és a nyakánál rögzíti. Gondoskodom az óvszerről, és becsatolom a nadrágom. Egy csókot nyomok az ajkaira, mielőtt az ajtó kinyílik, és Serena ott áll. – Hé, biztos beragadt az ajtó. Serena, ő a barátnőm, Lauren.– Megragadom és magamhoz húzom. – Lauren, ő itt a hely tulajdonosa, Serena.