17.-18. Fejezet

 

 

 

Tizenhetedik fejezet

 

LAUREN

Fordította: Calliope

 

Már négy nap telt el azóta, hogy Austinnal beszéltem. Négy nagyon hosszú, nagyon unalmas nap. Hívtam Penelopét, és könyörögtem neki, hogy találjon nekem valamit, bármit. De sehol semmi.

Átrendeztem a bútorokat, újrarendszereztem a ruhákat a szekrényben. Egy hatalmas alapos takarítást csináltam a fürdőszobában. Végigmentem a gyerekek játékain, ruháin, fiókjain. Lehúztam, és kimostam az összes ágyneműt.

Kényszerítettem magam, hogy álljak le, amikor az ablakokkal szemeztem.

Ma este elmentek a gyerekek Jake-hez, és hétfőig ott lesznek.

Így magunkat kell szórakoztatniKaleigh-vel. Nagy terveim voltak a Netflixszel és lazulással, de az összes ember közül pont Barbara jött be, ahogy a gyerekek elmentek.

Barbara ajándékokkal érkezett, és ajándék alatt a bort értem, így nem mondhattam neki, hogy menjen el. Az durva lett volna, plusz kedvelem Barbarát, és hiányzott.

Miközben borozgattunk,nevettünk mindenen és semmin. Egyikünk sem hozta fel Austint, ami egyszerre tett boldoggá és szomorúvá.

Kaleigh akkor hagyott magunkra, amikor Barbara készült elmenni.

– Tudnod kell, hogy mindannyiunknak hiányzol– mondja, hangsúlyozva a “mindenkit”, az asztal közepén lévő üres pizza dobozért nyúl.

Egy kicsit szomorúan megrázom a fejem, remélve, hogy nem kezdek újra könnyezni.

– Tényleg. Neki különösen. – A szívem kicsit gyorsabban kezd el verni, csak ahogy megemlíti őt. Fáj is tőle.

– Megalázott engem– mondom neki, ahogy kiveszem a kezeiből a dobozt, így nem láthat engem. – És még csak nem is tudta. A férjemnek viszonya volt a fiunk tanárával. – Visszadobom a dobozokat az asztalra.

– Ő soha… – kezdi, de feltartom a kezem.

– Tudom, hogy ő nem, és értem, hogy ő nem tudta, de amit mondott, az betalált. Nagyon, nagyon betalált.

– Nyomorultul van. Carmen helyettesít téged. – Egy kicsit gonoszul nevet. – Alig tudja, hogyan kell emailt küldeni, szóval felejtsd el a mellékleteket. És hadd mondjam el, hogy ő és az Excel két külön világ.

– Jó. Megérdemli. Seggfej – mormogom, ahogy leülök. – Tudom, hogy hűséges vagy, és megértem ezt. – Felkapok egy papírzsepit a kisasztalról, és megérintem vele a szemeimet. – Soha, de soha nem foglak belekeverni, és kettőnk közé állítani. Kedvellek, és szeretném folytatni a barátságunkat.

– Kérlek, gyere vissza – kérlel.– Könyörgöm. Megadom neked, amit csak akarsz, csak nevezd meg.

– Nem tudom – mondom, de gondolkodom rajta. Kit akarok átverni. Olyan, de olyan közel vagyok ahhoz, hogy igent mondjak.

– Csak gondolkodj rajta. Szórakozz holnap este a testvéreddel. Öltözz ki. Igyál, flörtölj dögös srácokkal, szórakozz. Aztán hívj vasárnap, és beszélünk– mondja, ahogy az ajtóhoz kísérem. – Flörtölj egy keveset a kedvemért is. – Rám kacsint, megölel, és kisétál az ajtón.

– Szóval vissza fogsz menni? – kérdezi tőlem a lépcsőn ülve Kaleigh.

– Nem tudom.

– Szerintem kéne. Ne hagyd, hogy elüldözzön egy olyan munkától, amit őszintén szeretsz. – Felkel, és lejön a lépcsőn. – Most tárgyaljuk meg a kinézetünket. Kurvás szobalányok vagy kurvás iskolás lányok leszünk?

Ránézek az őrült nőszemélyre, és megkérdezem: – Miért kell, hogy kurvás akármik legyünk?

– Mert a kurváknak több a móka. – Megrántja a vállát. – Vagy legalábbis ezt mondták.

Ránézek, és nem először azon tűnődök, hogy a pokolba vagyok rokonságban ezzel a nővel.

A következő nap délután heverészünk a hátsó udvaron. Háromkor felmegyek a szobámba, hogy lepihenjek, mert őszintén, egyedülálló anya vagyok, két gyerekkel, aki úgy gondolja, hogy este tizenegy már késő éjszaka.

Két órát szundikálok, és amikor felébredek, azt tervezem, hogy lemondom ezt a katasztrófát, amit Kaleigh tervez. Épp azon vagyok, hogy elmondjam neki, hogy otthon maradhatnánk csak, amikor az ajtó kitárul, és bejön rajta, azt mondva: – Kurvára ne is gondolj rá! Vidd a poros vaginád a zuhanyba. Hámlasztani fogsz, és borotválkozol, mindenhol.

– Jézusom Kal, nem poros. – Kiviharzom a fürdőmbe, és becsapom az ajtót. Háttal nekidőlök, és azt gondolom magamban, hogy lehet igaza van. Lehet, hogy egy kicsit poros.

A mosdóhoz megyek, és megnézem magam a tükörben. Dögös vagyok, fiatal és egyedülálló. Ma este kimozdulok, iszom pár koktélt, flörtölök férfiakkal és talán, csak talán szexelek. Forró, név nélküli szex. Oké, nos, talán nem szex, szex. Talán csak csókolózás és megadom neki a számom.

És ha nagyon dögös, talán a saját számomat adom. Határozottan nem az igazi nevemet, mert tudod, lehet egy zaklató.

Ó, az Isten szerelmére, legvalószínűbb, hogy iszom párat, és haza jövök ittasan.

Megmosom, és megszárítom a hajamat, nagy hajcsavarókra tekerem, így hullámos lesz. A sminkemet sötétebbre csinálom, mint általában, egy kis füstös szem, sötétbarna és arany tónusokkal.

Kisétálok a fürdőből, és bámulom a ruhám, amit kiválaszottam ma reggel. Egy szűk, barackszínű, magasderekú szoknya, ami combközépig ér. Ha ez nem lenne elég rövid, van egy V-bevágás a közepén, ami megmutatja a combom belsejét, látványosan, főleg, amikor sétálok. Ezt egy fekete pánt nélküli fűzővel. Ez szoros szintén, helyén tartja a lányokat, és tömörebbnek mutatja őket, mint amilyenek valójában. Nagy fekete nyakláncot teszek fel. Az egész megjelenésemet egy fekete pántos magassarkúval egészítem ki. A lábaim körülbelül egy óra múlva már sikítani fognak, de a cipő kurva szexis. Nos, legalábbis ezt mondta Kaleigh.

Felkapom a Michael Kors fekete kistáskámat, és belepakolom a legszükségesebbeket. – Kész vagy? – kiáltok a folyosón.

Kaleigh kisétál a szobájából, és szó nélkül maradok.

Az ő ruhája egy fehér lazább szabású rövidnadrágból áll, fekete fényes övvel. A felsője egy fekete csőtop. Pontosan tudom, hogy nem visel melltartót, főleg mert a mellei nem igénylik. Ezt a kinézetet egy pár szexi fekete nyitott orrú csipkés tűsakrú csizmával teszi teljessé. – Menjünk, szerezzünk pár faszt! – Az égbe emeli a kezeit, és nem tehetek mást, nevetek.

Mielőtt válaszolhatnék neki, egy dudálást hallok kintről. – ITT A TAXI! – kiabálja a legjobb Jersey akcentusával.

Megrázom a fejemet, és elmondok egy imát bárkinek, aki hallgat engem ezen a ponton, hogy épen, egészségesen, és mindkét cipőmben érjek haza ma éjjel.

Két órával később, végre leülök, miután széttáncoltam a seggemet. Amikor a klubhoz értünk, Kaleigh természetesen ismerte a kidobót, így csak besétáltunk, és kaptunk egy bokszot.

A fülkék egy olyan részen helyezkednek el, ami kicsit magasabban van, mint a táncparkett. Erre a területre a táncparkettet körbevevő hat lépcsőn lehet feljutni.

Az italkiszolgálás egy teljesen más játék. A klubnak, ahol vagyunk Light Night a neve, ami furcsa, mert majdnem korom sötét van, lágy fények mozognak körbe a szobába.

Végre a vodka áfonyámat iszom, amikor egy Drake szám, a “One Dance” jön.

Felállok, hátradobom a hajamat, kezem az égbe emelem, ahogy kiabálom, hogy mennyire szeretem ezt a számot. Megragadom Kaleight, és rohanunk vissza a zsúfolt táncparkettre.

A zene ütemére rázom a csípőmet, hangosan énekelve Drake-kel.

Érzem, hogy egy pár kéz simul a csípőmre, és lassan megfordulok, mosolyogva a srácra, aki rám tette a kezét. Cuki. Magas, kócos hajjal. Rám mosolyog, és magához húz. Megyek vele, és megélem a pillanatot. Énekelem a dalt, és mozgatom a csípőmet, jól szórakozom, és élvezem a körülöttem lévő felhajtást.

Ahogy körbenézek a termen, a szemeim egy ismerős zöld szempáron landolnak, amiket egy majdnem egy hete nem láttam. Nincs időm gondolkodni, nemhogy megszökni, mielőtt meglátom, hogy egyenesen felém tart. A kezeim leesnek a táncpartneremről, amikor érzem a melegét a hátamon.

– Tűnj el!– parancsolja, azt a hangot használva, ami félreérthetetlenül közvetíti az üzenetet, hogy ne próbálkozzon.

Megfordulok, hogy szembenézzek vele, kiakadva azon, hogy azt gondolja, idejöhet, megzavarhatja a táncomat, és megpróbálhatja tönkretenni az éjszakámat. Épp azon vagyok, hogy elmondjam neki, menjen a picsába, amikor megragadja a kezemet, és végighúz a táncparketten, és ki a hűvös éjszakába a hátsó ajtón.

Megpróbálom kihúzni a kezemet a kezéből, amikor kiérünk, de hirtelen a falnak vagyok nyomva. Épp mondani akarok valamit, amikor észreveszem a tekintetét, és becsukom a számat.

– Ne kóstolgass és ne szórakozz velem, Lauren, ne most!– figyelmeztet, és rá nézek.

Alacsonyan ülő, szűk kék farmert visel, ami rásimul. Babakék szűk szabású, gombos szabott ingén két gomb ki van gombolva a nyakánál. Az ujjai félig fel vannak hajtva a könyökéig, és az ezüst Rolex van a csuklóján.

– Ne kóstolgassalak? – kérdezem ellökve a faltól, megvonva a vállaimat. – Ne szórakozzak veled? Van bőr a képeden,Austin. – Az alkohol kicsit több bátorságot ad. – Te hívtál engem feszültnek, és én itt voltam, élveztem az éjszakát, amikor te lerohantál, mint… mint… azt se tudom, mi a pokol volt ez egyáltalán, kivéve a tényt, hogy nem én voltam a feszült ebben a forgatókönyvben. Hmm, kinek is kellene kicsit lazítania és ellazulnia, Austin? – gúnyolódom.

– Az őrületbe kergetsz! Nem tudok aludni! Nem tudok gondolkodni! Nem tudok semmit sem megcsinálni a munkában anélkül, hogy ne rád gondolnék! – Durván végigszánt a haján, az inge megfeszül a mellkasán a mozdulatra.

– Szóval kimozdulok ma éjszaka. Lazulok, iszom pár italt, és nem gondolok rád. De az összes hely közül te pont itt vagy, és így nézel ki– mutat a ruhámra, a szemei végigfutnak a testemen a cipőmtől az arcomig.

– Mi a baj azzal, ahogy kinézek? Jól nézek ki! – Keresztbe teszem a karjaimat a melleim alatt, és oldalra billentem a csípőmet.

– Nem, Lauren. Nem, nem jól nézel ki. Kibaszottul csodálatosan nézel ki. Ahogy mindig. Próbáltalak figyelmen kívül hagyni. Hátat fordítani neked.Egyáltalán nem figyeltem rád. Deamikor megfordulok, ott vagy a táncparketten, riszálva a segged, és az a seggfej rád van tapadva– dörmögte mérgesen.

– Akkor? Azért vagyok itt én is, hogy szórakozzak, Austin. És szórakoztam! Amíg oda nem masíroztál, mint valami őrült férfi, és kirángattál ide. Mi az ördög volt ez, mi? – A hangom felemelkedik, ahogy a dühöm is erősödik.

Előrébb lép a személyes terembe, és most a fal és Austin közé vagyok szorulva. Lenéz rám, így összeér az orrunk. Nem látom az arca többi részét, de a szemei lángolnak.

– Nem tetszett, Lauren– dörmögi csendes, mérges hangon.

– Miért, Austin? Miért zavart téged? – suttogom, teljesen megbabonázott a nézése. Figyelhettem volna azonban, mert ahelyett, hogy válaszolna, az ajkai az enyémre tapadnak.

 

 

Tizennyolcadik fejezet

 

AUSTIN

Fordította: Tony

 

A szombatot azzal töltöm, hogy futok 5 kilométert a parkban, és ábécésorrendbe teszem az emailjeimet. Kibaszott Carmen.

Noah hétkor felvesz, amikor elindulunk a pubba, és megnézzük, ahogy a Yankees megint kinyírja az ellenfelet. A kilencedik játékrész végén úgy döntünk, hogy elmegyünk a Light Night Clubba.

Kezet rázok az ajtónállóval, és a sarokbár felé indulok. Rengeteg éjszakát töltöttünk a hely bezárásával. Ez az egyik első klub, ami a nevünket viseli. Körülnézek, befogadom a hely szépségét.

Amikor végigpásztázom a bokszokat, meglátom őt. A nőt, aki szálka volt a szememben. Ma este úgy néz ki, mint aki most lépett le a vörös szőnyegről. A karjai a magasban, a szoknyája veszélyesen felemelkedik.

Kiegyenesedek, a bourbonömet egy hajtásra kiiszom. A pultosra nézek, és felemelem a poharamat, hogy még egyet kérjek.

Újratölti a poharat és odacsúsztatja, megint egy hajtásra leküldöm, és jelzek a következőért. Amikor visszanézek a táncparkettre, látom, hogy egy pacák keze Laurenen van, miközben ő a fenekét rázza.

Megfordul, a hátát a férfi mellkasának nyomja, a szemei a területet pásztázzák maga körül. Abban a percben, amikor megállapodnak rajtam, olyan, mintha belülről világítanék.

Bedobom az utolsó italt, és elindulok felé. Pontosan tudom, hogy mikor érzi meg, mert a teste megmerevedik.

Ránézek az idiótára, akivel táncol, és a fejemmel intek, hogy lépjen le.

– Tűnj el! – A hangom feszes, az ajkam nem is igazán mozog, mert összeszorított fogaim között szűröm a szavakat.

A barom még csak nem is harcol érte. Csak védekezően felemeli a kezét, és elsétál.

A lány dühösen megfordul, de mielőtt megszólalhatna, kézen fogom, és átrángatom a táncparketten, át az izzadtan táncoló testek tengerén, ki az oldalajtón a hűvös éjszakába.

Meg sem állok a sikátor közepéig. Próbálja kiszabadítani a kezét az enyémből, de a falhoz nyomom.

– Ne kóstolgass, és ne szórakozz velem, Lauren, most ne! – figyelmeztetem.

Végignéz rajtam, köröz a vállával, aztán kinyitja a száját, hogy válaszoljon. – Ne kóstolgassalak? Ne szórakozzak veled? Neked elment az eszed, Austin. Te hívtál engem feszültnek, és én ittvoltam, ,élveztem az éjszakát, amikor lerohantál mint… mint… nem is igazán tudom, milyen voltál, kivéve, hogy nem én voltam feszült abban a helyzetben. Hmm, kinek kellene most lazítani, Austin? – Csípőre tett kézzel fejezi be a tirádát, a mellkasa hullámzik a dühtől.

– Az őrületbe kergetsz! Nem tudok aludni! Nem tudok gondolkodni! Még a munkámat sem tudom végezni anélkül, hogy ne gondolnék rád! – vicsorgok rá, miközben a hajamba túrok, kishíján kitépem a fejemből. Ennyire megőrjít.

– Szóval, ma este szórakozok. Hátradőlök, iszom pár italt, és nem gondolok rád. De az összes hely közül pont itt vagy, és így nézel ki. – Nem is leplezem, hogy végigpillantok a testén.

– Mi baj van azzal, ahogy kinézek? Jól nézek ki! – fújtat megbántottan, miközben összefonja a karját buja mellei alatt, és oldalra billenti a csípőjét.

– Nem, Lauren. Nem jól nézel ki, hanem kibaszottul elképesztően nézel ki. Mint mindig. Próbáltalak figyelmen kívül hagyni. Hátat fordítani neked. Egyáltalán nem figyeltem rád. De amikor megfordulok, ott vagy a táncparketten, rázod a fenekedet, és egy seggfej rád van tapadva– csikorgom, ahogy egyre közelebb hajolok hozzá.

– És? Szórakozni jöttem ide, Austin. És szórakoztam is! Amíg oda nem masíroztál, mint egy őrült, és kirángattál ide. Mi a fene volt ez, hm? – A hangja a dühével együtt emelkedik. És akkor mi van? Én is egyre mérgesebb vagyok.

Még közelebb lépek hozzá, arra késztetve, hogy a falhoz hátráljon. A mellkasom az övé előtt hullámzik, ő pedig felemeli a arcát az enyémhez, így szemtől-szemben vagyunk. – Nem tetszett, Lauren – sziszegem.

Úgy tűnik, ezzel kifogom a szelet a vitorlájából. – Miért, Austin? Miért érdekel? – suttogja.

Még mindig mérges vagyok, de ez most vággyal és zavarodottsággal keveredik. Nem tudom, miért nem tetszik. Így ahelyett, hogy válaszolnék, az egyetlen dolgot teszem, amit tudok ebben a pillanatban.

Az ajkam lecsap az övére, és a nyelvemet végigfuttatom a telt ajkán. Nyöszörög, én pedig kihasználom az alkalmat, és a szájába csúsztatom a nyelvem, az övére. Ő azonnal visszacsókol, a vadságomra a saját éhségével válaszol. Az íze elárasztja a számat. Egy kis nyögést hallat, és a vágyam még magasabbra csap. Felemelem a kezem a hajához, aztán meghúzom, felfelé billentem a fejét, hogy a szemébe nézhessek.

Döbbent, de nagyon beindult arckifejezéssel figyel. A légzése kapkodó, az ajkai duzzadtak a csókomtól, a szemei homályosak a vágytól. Nem mozdulok. Ő igen. Lábujjhegyre áll, az enyémre tapasztja az ajkát, beleharap az alsó ajkamba, majd a nyelvével simítja el a fájdalmat, aztán a nyelve a besiklik a számba. Forgatja a nyelvét, és a valaha volt legforróbb csókban táncol az enyémmel.

A keze a mellkasomról a hátamra vándorol, aztán le a fenekemre, ahol aztán magához húz engem.

Elengedem a száját, az ajkammal végigvándorolok az arcától az álláig, aztán le a nyakán, nyalogatva, harapdálva és szopogatva. Zihál, és a keze a fenekemet szorítja, míg a másik a hátamat karmolja.

Visszatérek a szájához, hogy újra megízleljem. Ő a drog, én pedig függő vagyok. Soha senkit nem akartam ennyire az életemben.

Nem csak a testét, habár a testét imádni kellett, de a fejét és a szívét. Minden akarok.

A nyelvem együtt mozog az övével, mélyebbre a szájában. Ő átöleli a vállamat, és kicsit felugrik, ezzel jelezve, hogy mit akar. Felemelem a lábait, és a derekam köré fonom, a punciját éppen a farkam fölé irányítom. Felnyögök a puszta gyönyörtől, ahogy hozzám ér.

Próbáltam visszafogni magam, mert nem tudtam, hogy milyen gyorsan és meddig akar elmenni, de ez az utolsó mozdulata az önuralmam szélére sodor.

Eleresztem az ajkát, ő pedig nyöszörögve keresi a szájával az enyémet, hogy újra összeillessze őket.

Jobbra majd balra nézek, és látom, hogy az oldalsó kapu zárva van, így senki sem tud onnan jönni. A néhány méterre lévő kuka pedig a másik oldalról takar minket.

– Nem tudok sokáig úriember lenni, bébi – suttogom durván a fülébe, aztán az ajkam közé veszem a fülcimpáját. Hátrahanyatlik a feje, neki a falnak.

Lábai a csípőm köré záródnak, és a testemmel tartom egy helyben, miközben megragadom a kezeit, a feje fölé húzom, és ott tartom őket, egy kézzel fogva a csuklóit. – Erről a pillanatról álmodtam, amióta megláttalak kiszállni a kocsidból. – Hozzádörzsölöm a farkam. Ő egy nyögéssel válaszol, ami végigvisszhangzik a sikátoron.

Próbál eltolni a faltól, de a testem a helyén tartja. – Kapaszkodj erősen, bébi. Fond körém a lábaidat – parancsolom, miközben érzem, hogy a bokái a derekamhoz nyomódnak, és hozzám rögzítik. A kezemet, ami eddig a fenekét tartotta, végighúzom a csípőjén és fel az oldalán.

Szétnyitom a kezem az oldalán, a hüvelykujjamat gyengéden megsimogatom duzzadt melle hajlatát, miközben azt mondom: – Az asztalomnál ültem, nézve, ahogy te ráhajolsz a sajátodra, és reméltem, hogy láthatom ezt. – Közénk csúsztatom a kezem, hogy a kezembe vegyem a mellét, és kicsit megszorítom, miközben a hüvelykujjamat a kemény mellbimbójára teszem. Az ajka kinyílik, a feje hátracsuklik a falra, a szemei pedig lecsukódnak.

– Most ne hunyd le a szemed, Lauren – suttogom, ahogy feltolom a felsőjét, és félrehúzom a melltartója kosarát. Lenézek, és látom, ahogy a világos bőre és kemény, rózsaszín mellbimbója kiszabadul. Egy lélegzetvételnyit sem várok, mielőtt lehajolok, és végigfuttatom rajta a nyelvem. Beszívom a számba az egészet, aztán egy kicsit beleharapok, és körbeforgatom rajta a nyelvem, végül újra szívogatom. – Dugj meg – sziszegi.

Felnézek rá, miközben ő lenéz rám. – Nem bánom – válaszolom, éppen ezt tervezve.